Az X-generáció tagjai háromszor nagyobb valószínűséggel kapnak vakbélrákot, mint a szüleik

Az 1941 és 1949 között születettekhez képest a vakbélrák előfordulási aránya több mint háromszorosára nőtt az 1976 és 1984 között születettek körében, és több mint négyszeresére az 1981 és 1989 között születettek körében, derül ki az Annals of Internal Medicine folyóiratban ezen a héten megjelent tanulmányból, számol be a CNN. Az előfordulási arány növekedése 1975 és 2019 között volt megfigyelhető.

„Összességében riasztó a helyzet” – mondta Andreana Holowatyj, a tanulmány vezető szerzője, a Vanderbilt Egyetemi Orvostudományi Központ és a Vanderbilt-Ingram Rákközpont hematológiai és onkológiai adjunktusa.

„A vastagbél-, a végbél- és a gyomorrák esetében is megfigyelhetőek ezek a generációs hatások, ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogy ezt a ritka vakbélrák esetében is megvizsgáljuk. Mindazonáltal az általunk megfigyelt arányok és tendenciák riasztóak és aggasztóak voltak” – mondta.

Az új tanulmány kutatói – a Vanderbilt Egyetemi Orvostudományi Központ, a Nyugat-Virginiai Egyetem és a Texasi Egyetem Egészségtudományi Központjának munkatársai – 4858, 20 év feletti, 1975 és 2019 között vakbélrákkal diagnosztizált amerikai állampolgár adatait elemezték. Az adatok a Nemzeti Rákkutató Intézet Felügyeleti, Epidemiológiai és Végső Eredmények Programjának adatbázisából származnak.

Bár az új tanulmány nem vizsgálta konkrétan, hogy miért növekszik ez az előfordulási arány, a kutatók szerint „valószínűtlen”, hogy ez a betegség szűrésének vagy a diagnosztikai eszközök fejlődésének köszönhető.

„Nincsenek szabványosított szűrési technikák a vakbélrákra. Sok esetben véletlenül fedezik fel, miután valamilyen akut vakbélgyulladás tünetei jelentkeznek” – mondta Holowatyj.

Inkább az a tendencia, hogy „a környezetnek való kitettség növelheti a kockázatot a most középkorúvá váló generációk számára” – írták a kutatók. Hasonló tendenciákat „a vastagbél-, végbél- és gyomorrák esetében is jelentettek”, ami arra utal, hogy a lehetséges kockázati tényezők hozzájárulhatnak a gyomor-bélrendszeri rákok kialakulásához.

Csökkentse a vastagbél- és végbélrák kockázatát ezekkel az alapvető lépésekkel

Például az elhízás a vakbélrák diagnózisának kockázati tényezőjeként azonosított, és a vastagbélrák kockázati tényezőjeként is elismert – mondta Holowatyj, hozzátéve, hogy a rákos megbetegedések előfordulási gyakoriságának tendenciáit befolyásoló kockázati tényezők azonosítása segíthet a betegség megelőzésének módszereinek feltárásában.

„Fontos megértenünk, hogy melyek ezek a közös tényezők, vagy hogy ezek a kockázati tényezők hogyan különböznek egymástól, mind nagyságrendjükben, mind abszolút kockázatukban a gyomor-bélrendszer rákos megbetegedései között, hogy hatékony megelőzési stratégiák kidolgozását támogathassuk, és végső célként e terhek csökkentését vagy e tendenciák visszafordítását célozhassuk meg” – mondta.

A vakbélrákra vonatkozóan nincsenek konkrét szűrővizsgálati ajánlások, de a betegség tünetei általában hasi vagy medencei fájdalom, puffadás, hányinger és hányás – amelyek gyakran utánozhatják a vakbélgyulladás tüneteit. A vakbélrák műtéttel kezelhető, amelynek során a vakbelet eltávolítják. Ha a rák már áttétet képezett, a betegek gyakran kemoterápiát kapnak.

„Ez egy olyan betegség, amelynél, ha nem észlelik a vakbélrepedés előtt, a tumorsejtek gyakran elterjednek a hasüregben” – mondta Holowatyj. „Ezért minden második betegnél diagnosztizálnak áttétes betegséget” vagy terjedő rákot.

Növekvő rákos megbetegedések fiatal felnőttek körében

A fiatalok körében növekvő daganatelőfordulás rávilágít arra, hogy a megelőzés és a korai felismerés minden életkorban kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. A megfelelő életmód, a tudatosság és a rendszeres orvosi kontroll jelentősen növelheti a túlélési esélyeket.

További egészségmegőrzéssel kapcsolatos tartalmak rovatunkban érhetők el – érdemes böngészni, ha hiteles információkra vagy inspiráló témákra van szükség.