Az idei vesevilágnapon öt szakorvosi területet átfogó, példaértékű együttműködés irányítja a figyelmet a krónikus vesebetegségre (CKD), amely Magyarországon mintegy másfél millió embert érint. A Magyar Nephrologiai Társaság kezdeményezésére a Magyar Diabetestársaság, a Magyar Hypertoniatársaság, a Magyar Kardiológusok Társasága, valamint a hazai családorvosi diszciplína vezető képviselőinek részvételével megtartott konszenzuskonferencián a szakemberek a korai diagnózis és a hatékony kezelési szemlélet kialakításának fontosságát hangsúlyozták.
A vesebetegség gyakori előfordulása és egyszerű, olcsó vizsgálata ellenére világszerte aluldiagnosztizált, és gyakran évekig rejtve marad – itthon az esetek hetven százalékában nem ismerik fel. Ez azért kockázatos, mert a CKD nemcsak a diabétesz, illetve a hipertónia ismert szövődménye lehet, hanem további betegségekben, köztük a súlyos szív- és érrendszeri állapotok kialakulásában is szerepet játszhat. Ezt igazolja, hogy a hazai kardiológiai betegek negyven százaléka krónikus vesebetegséggel él, miközben a közepesen súlyos, idült vesebetegek felének szív- és érrendszeri betegsége is van. A sokszakmás konferencia résztvevői hangsúlyozták: a közérthető információátadás, a társadalmi tudatosság növelése, az alapellátás bevonása a kockázati csoportok rendszeres szűrésébe, illetve az érintett társszakmák együttműködésének a megerősítése itthon is mérhető előrelépést jelenthet a betegség elleni küzdelemben.
Az idült vesebetegség világszerte fokozódó népegészségügyi probléma. A legfrissebb becslések szerint globálisan egymilliárd embert, a felnőtt lakosság 15–20 százalékát, Magyarországon a 14–16 százalékát érinti, valamivel gyakoribb a nőknél és az idősebbeknél; 65 év felett különböző mértékben, de minden harmadik ember érintett. A betegség előfordulása és a halálozásban játszott szerepe jelentős mértékben emelkedett az elmúlt három évtizedben, és ez a tendencia várhatóan erősödni fog: az előrejelzések szerint 2027-re a krónikus vesebetegséghez köthető halálozás több mint negyvenszázalékos növekedést mutat majd. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a krónikus vesebetegség több mint kétharmada diagnosztizálatlan marad. A kutatási eredmények pedig arra is rávilágítanak, hogy tíz krónikus vesebeteg közül kilenc nincs tisztában azzal, hogy beteg.
Dr. Ladányi Erzsébet, a Nemzeti Dialízisközpont – Miskolci Nefrológiai Központ osztályvezető főorvosa, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke a társszakmák együttműködésének fontosságáról szólva kiemelte:
„A minden hatodik magyart érintő krónikus vesebetegség nemcsak önálló kockázati tényező, hanem szorosan összekapcsolódik a magyarok körében ugyancsak népbetegségnek számító kardiovaszkuláris problémákkal és a 2-es típusú diabétesszel. Ezért elengedhetetlen a megelőzés és a korai felismerés jelentőségének tudatosítása az alapellátásban és a laikusok között egyaránt, valamint a társszakmák bevonása a CKD felismerésébe és kezelésébe. A konszenzuskonferencián elhangzottak megerősítik, hogy szakmaközi együttműködéssel és az háziorvosok bevonásával számottevő eredmények érhetőek el ezen a területen.”
A szakértő hangsúlyozta, hogy a Magyarországon néma népbetegségnek számító, mintegy 1,5 millió embert érintő, idült vesebetegség – időben diagnosztizálva – jól kezelhető. A ma már széles körben elérhető, korszerű terápiáknak köszönhetően nagy arányban elkerülhetőek, illetve lassíthatók a betegség súlyos, a vesét, valamint a szív- és érrendszert érintő szövődményei.
Az idült vesebetegség (CKD) azt jelenti, hogy a vesék rendellenesen működnek, és ez az állapot három hónapnál tovább fennáll. Az „idült” jelző önmagában nem utal a betegség súlyosságára, hiszen akár csekély károsodás esetén is alkalmazható. A CKD korai szakaszában nem okoz alarmírozó tüneteket, de előrehaladott állapotban már jelentkezhet gyengeség, fáradékonyság, rossz közérzet, légzési nehézség, alvászavar, gyakori éjszakai vizelés, fejfájás, viszketés, csont- és izomfájdalom. A CKD kialakulásához számos tényező hozzájárulhat. Kiemelt oki szerepet játszik a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a vesegyulladás, a magas koleszterinszint, valamint a vizeletelvezetés akadályozottsága, amely eredhet vesekövekből vagy prosztataproblémákból. Bizonyos gyógyszerek, különösen a fájdalomcsillapítók tartós és rendszeres alkalmazása ugyancsak vesekárosodást okozhat. A családi halmozódás is jelentős kockázati tényező a betegség kialakulásában, figyelembe véve, hogy egyes vesebetegségek örökletes jellegűek.
Nemzetközi kutatások alátámasztják, hogy még az enyhe fokú CKD-s betegeknél is növekszik a súlyos szív- érrendszeri szövődmények, például a szívroham és a sztrók kialakulásának a kockázata. Minden második, közepesen súlyos krónikus vesebetegséggel élő ember küzd valamilyen szív- és érrendszeri betegséggel, például infarktussal, szívelégtelenséggel, sztrókkal vagy érszűkülettel.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a család- és háziorvosoknak fontos szerep jut a CKD korai felismerésében, különösen a magas kockázati csoportba tartozó páciensek esetében. A vesebetegség az alapellátásban is elérhető, egyszerű és olcsó laborvizsgálattal (vér- és vizeletvizsgálat) kiszűrhető, aktuális stádiuma a laboreredmények alapján állapítható meg.
A vese működésének állapotát a becsült glomeruláris filtrációs ráta (bGFR vagy eGFR) segítségével lehet megbízhatóan megítélni. Ennek normál értéke 90 ml/perc felett van; azonban ha három hónapon túl, ismételt vizsgálatokban 60 ml/perc alatti értéket mérnek, idült vesebetegségről beszélhetünk.
Prof. dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője a magas rizikócsoportba tartozók szűrésére hívta fel a figyelmet: „A háziorvosok rendszeresen találkoznak azokkal a páciensekkel, akiknél egy egyszerű laborvizsgálattal korán felismerhető lenne a vesekárosodás, de ennek hiányában már csak a későbbi szövődményekkel szembesülünk. Fontos, hogy a krónikus vesebetegség szűrése beépüljön a mindennapi háziorvosi gyakorlatba, különösen a cukorbetegek és magas vérnyomással élők esetében, akiknél a kockázat kiemelkedően magas.”
Az idült vesebetegség kialakulásának megelőzését életmódváltással és az alapbetegségek megfelelő ellenőrzésével lehet segíteni. Az egészséges életmód, a megfelelő gyógyszerek, valamint a rendszeres kontrollvizsgálatok kombinációjával a betegség egyensúlyban tartható. Ezt igazolja az is, hogy a kezelt krónikus vesebetegség, száz emberből csupán kettőnél alakul át veseelégtelenséggé, és csak nagyon kevés betegnek lesz szüksége vesepótló kezelésre, például dialízisre vagy vesetranszplantációra.
