Előre hozott választásokat tartanak vasárnap Törökországban, miután a Recep Tayyip Erdogan államfő mögött álló Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a júniusi voksoláson elvesztette abszolút többségét, és nem sikerült megállapodnia a koalícióról. Az eredmény újra a kurdok kezében van.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a november 1-jére kitűzött törökországi választások a júniusihoz hasonló eredménnyel zárulhatnak, amikor az országot tizenkét évig vezető AKP nem szerezte meg a képviselői mandátumok abszolút többségét az új parlamentben. Akkor a kormányalakítás érdekében az ellenzéki pártokkal való szövetségkötés lehetett volna az egyedüli megoldás, ez a törekvés azonban kudarcot vallott. Az előrejelzések azonban azt mutatják, hogy az AKP kénytelen lesz - fájdalmas kompromisszumok árán - koalíciós partner után nézni.
A veszteséges júniusi győzelem különösen fájhatott Recep Tayyip Erdogannak, akinek nem titkolt szándéka, hogy jogkörei kiszélesítésével a parlamentáris rendszert az elnöki hatalom alá rendelje, ezáltal jelentős jogkörökkel felruházva magát. Ez azonban júniusban nem sikerült, és úgy tűnik, most sem fog. A Gezici közvélemény-kutató szerint az AKP 41,3 százalékon áll, ami az ötszázötven parlamenti helyből kétszázhatvankettőt jelentene. Az abszolút többség megszerzéséhez azonban kétszázhetvenhat képviselői hely megszerzésére volna szükség.
Törökország geopolitikai helyzete miatt a választás nem csupán belpolitikai ügy, komoly nemzetközi vonzatai is vannak. Ankara nyugati szövetségesei a koalíciót részesítenék előnyben, ami képes lenne kordában tartani Erdogan autoriter törekvéseit. Törökország stabilitása kulcsfontosságú tényező szövetségesei számára a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam tevékenysége, illetve az Európára zúduló menekültáradat miatt. Viszont erősen kétséges, hogy a legesélyesebb koalíciós partnernek számító Köztársasági Néppárttal (CHP) való kormányzás - valószínűleg erős AKP-túlsúllyal - stabilitást hozna-e az országnak.
A parlamenti képviselők nyolcvanöt választókörzetből kerülnek a törvényhozásba. A délkeleti városokban a kurd érdekeket képviselő, a júniusban történelmi sikert aratva először a parlamentbe került Népi Demokratikus Párt (HDP) képviselőjelöltjei vezetik a népszerűségi listát. A tízszázalékos bejutási küszöböt azonban mindenképpen át kell lépniük ahhoz, hogy ismét bekerüljenek, a szavazatokat pedig az AKP-tól kell „elvenniük”.
A veszteséges júniusi győzelem különösen fájhatott Recep Tayyip Erdogannak, akinek nem titkolt szándéka, hogy jogkörei kiszélesítésével a parlamentáris rendszert az elnöki hatalom alá rendelje, ezáltal jelentős jogkörökkel felruházva magát. Ez azonban júniusban nem sikerült, és úgy tűnik, most sem fog. A Gezici közvélemény-kutató szerint az AKP 41,3 százalékon áll, ami az ötszázötven parlamenti helyből kétszázhatvankettőt jelentene. Az abszolút többség megszerzéséhez azonban kétszázhetvenhat képviselői hely megszerzésére volna szükség.
Törökország geopolitikai helyzete miatt a választás nem csupán belpolitikai ügy, komoly nemzetközi vonzatai is vannak. Ankara nyugati szövetségesei a koalíciót részesítenék előnyben, ami képes lenne kordában tartani Erdogan autoriter törekvéseit. Törökország stabilitása kulcsfontosságú tényező szövetségesei számára a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam tevékenysége, illetve az Európára zúduló menekültáradat miatt. Viszont erősen kétséges, hogy a legesélyesebb koalíciós partnernek számító Köztársasági Néppárttal (CHP) való kormányzás - valószínűleg erős AKP-túlsúllyal - stabilitást hozna-e az országnak.
A parlamenti képviselők nyolcvanöt választókörzetből kerülnek a törvényhozásba. A délkeleti városokban a kurd érdekeket képviselő, a júniusban történelmi sikert aratva először a parlamentbe került Népi Demokratikus Párt (HDP) képviselőjelöltjei vezetik a népszerűségi listát. A tízszázalékos bejutási küszöböt azonban mindenképpen át kell lépniük ahhoz, hogy ismét bekerüljenek, a szavazatokat pedig az AKP-tól kell „elvenniük”.
