A keleti kultúrákat, művészeteket és tájakat is megismerhetik az érdeklődők az Ybl Budai Kreatív Házban látható Magyarok a Selyemúton – A Széchenyi-expedíció és Stein Aurél kutatásai Ázsia szívében című kiállításon. A sokrétű tárlaton archív felvételek, levelek és fényképek mesélnek a keleti világ értékeiről.
Magyarok a Selyemúton: egyik legfőbb indíttatásuk az őshazakutatás volt (Fotó: Ficsor Márton)
Széchenyi Béla halálának századik és Stein Aurél halálának hetvenötödik évfordulója alkalmából Magyarok a Selyemúton címmel rendezett kiállítást november végén a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) Keleti Gyűjteménye, a Dunhuang Akadémia és a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány az Ybl Budai Kreatív Házban. A január 7-ig látogatható tárlat közös utazásra hívja a látogatókat, hogy megismerjék Stein Aurél, a Selyemút világhírű régész-felfedezőjének munkásságát, valamint a magyar Selyemút-kutatás hagyományát megteremtő gróf Széchenyi Béla expedícióját. A hatalmas ismeretanyagot felvonultató kiállítás időrendben vezeti végig a látogatót a felfedezők által bejárt útvonalakon és a Selyemút – a Kínát a Földközi-tenger mellékével összekötő eurázsiai kereskedelmi útvonal – történetén. Már a Kr. e. 2. századtól több mint egy évezreden át selymet, luxuscikkeket és egyéb árukat szállítottak rajta, valamint cseréltek a közbeeső városokban, oázisokban, ugyanakkor a Selyemút eszmék, vallási nézetek, művészetek, technológiák terjedésének és meghonosodásának színtere is volt. A kínai, az indiai, az iráni, valamint a nyugati kultúra keveredett, illetve hatott itt egymásra.
A magyar keleti expedíciók indíttatása az identitáskeresésben és az őshazakutatásban rejlett, egyik világra szóló eredményük a dunhuangi Ezer Buddha barlangok feltárása volt. Stein feltárásaival közelebb hozta a Kelet világát Európához, a terület földrajzi, kartográfiai, geológiai leírásában pedig a Széchenyi-expedíció végzett úttörő munkát.
A hazai tudományos érdeklődés a 19. században fordult Kelet felé: először gróf Széchenyi István fia, Széchenyi Béla és csapata indult útnak 1877-ben. Szomorú apropója is volt a utazásnak: a gróf felesége, Erdődy Hanna második gyermekük világra hozatala után elhunyt, így a hosszú távollét e fájdalomra is gyógyírként szolgált. Expedíciója Triesztből indult, és három tagja volt: Kreitner Gusztáv osztrák térképész, Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész (betegség miatt visszafordulni kényszerült) és Lóczy Lajos geológus. Bejárták Indiát, Szingapúrt, Jávát, Hongkongot, Japánt és Dél-Kínát, ám a csapat a tervezettnél jóval előbb, 1880 májusában érkezett Budapestre, mivel a bizonytalan politikai viszonyok miatt nem tudtak a Nagy Falon túli területekre eljutni. Az utazásról Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának (1877–1880) tudományos eredménye című, háromkötetes munka számolt be.
Stein Aurél egyetemi tanulmányait többek közt Bécsben és Lipcsében folytatta. Később Anglia több neves egyetemén is kutatott, majd, mivel hazai egyetemeken nem kapott állást, Indiába ment, ahol szintén tanított, illetve régészeti felügyelőként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Stein három belső-ázsiai expedícióban vett részt, amelyeket négy iráni expedíció, valamint Nagy Sándor útvonalának tisztázása követett. Afganisztánba 1943-ban jutott el, de itt már nem kutathatott, mert néhány nappal érkezése után elhunyt.
Az Ybl Budai Kreatív Ház tárlata számos archív felvételt bemutat, amelyek felfedezőútjaik pillanatait örökítik meg. A térképeken, magyar, angol és kínai nyelvű feliratokon, fotókon és leveleken túl pedig egy sátorral és a benne lévő eszközökkel idézte meg Kelecsényi Ágnes kurátor a miliőt, amelyben az utazók élhettek a sivatagban – ez az installáció a kiállítás leglátványosabb eleme. Itt egy 1937-ben készült rádiófelvételen magát Stein Aurélt is hallhatjuk, amint Kőrösi Csoma Sándorról beszél a Magyar Rádióban. Egy másik vitrinben pedig Stein doktori disszertációjának kéziratát is megtekinthetjük
Kettejük életpályáját a dunhuangi Ezer Buddha barlangok felfedezése, illetve feltárása köti össze.
A Góbi-sivatag szélén található első dunhuangi barlangot Kr. u. 366-ban vájta ki egy buddhista szerzetes, amelyet ezer éven keresztül újabb barlangok követtek. A később istentiszteleti célokra használt üregeket már díszítették is, így alakult ki az Ezer Buddha barlangtemplomok néven ismert művészeti együttes, amelyet a közel ötszáz barlangban található negyvenötezer négyzetméternyi falfestményével és mintegy tizenöt köbméternyi kéziratával – köztük a világ legrégebbi nyomtatott könyvével, a Gyémánt Szútrával – a világ legkülönlegesebb buddhista művészeti galériájaként tartanak számon. Széchenyi 1879-ben jutott el Dunhuangba, a város első térképét is ők készítették el, Stein Aurél pedig 1907 márciusában, második útján végezte el a barlangokban talált leletek feldolgozását.
