„Katasztrófa helyett pezsgőbontás”, „Lafferty a megmentő”, „A magyar válogatott ráijesztett az ünneplésre készülő északírekre”. A brit és a helyi lapok ilyen címekkel jelentek meg kedden a hétfői, Belfastban rendezett Észak-Írország–Magyarország (1–1) labdarúgó Eb-selejtezőről szóló tudósításaikban.
A Belfast Telegraph az egekig magasztalja az utolsó pillanatban egyenlítő Kyle Laffertyt, de a lap dicsérte a vendégek játékát is, mert ahogy fogalmaznak, a magyar válogatott Belfastban megmutatta, miért is veretlen már egy éve a selejtezőcsoportban. A Daily Mail osztályozta a két válogatott játékosait. A magyar válogatottól Dzsudzsák és Király érdemelte a legmagasabb érdemjegyet, 7-est. Guzmics, Kádár, Németh és Kalmár 6,5. Gera, Leandro, Priskin, Nagy Ádám 6-ost. Fiola, Elek és Szalay 5,5-es osztályzatot kapott. Az északíreknél a legjobbnak Stuart Dallast jelölték, 7-es osztályzattal, míg az egyenlítő gólt szerző Kyle Lafferty teljesítményét csak 5-ösre értékelték. Sajnos amikor kellett, akkor jó helyen volt – hazai szempontból.
A mérkőzést követően Michael O’Neil, az északírek szövetségi kapitánya elismerte, hogy éppen lecserélni készült a gólszerzőt. „Igen, le akartam cserélni Laffertyt – mondta O’Neil a Belfast Telegraphnak –, mert teljesen elkészült az erejével, úgy láttam, kifutotta magát. A térdével is bajlódott, de amikor a magyarok megszerezték a vezetést, kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy a pályán hagyjuk. Megérte a kockázat.”
Guzmics Richárd, a magyar válogatott gólszerzője: „Csalódott vagyok, mert három pontért jöttünk, ám végül csak egy lett belőle.” Bernd Storck, a magyar válogatott német szövetségi kapitánya szerint nagy lehetőséget szalasztottunk el. „Az első félidőben nehezen lendültünk játékba. A szünetben azt kértem a fiúktól, hogy legyenek bátrabbak, és próbáljanak meg a földön játszani. Csalódott vagyok a pontvesztés miatt, de ugyanakkor büszke is a csapatomra.”
Eb-selejtezők, F csoport: Észak-Írország–Magyarország 1–1 (0–0), gólszerzők: Lafferty (93.), illetve Guzmics (74.), Finnország–Feröer-szigetek 1–0, Románia–Görögország 0–0.
Jegyzet
A szerencse fiai vagyunk
A szívünk ugyan azt mondja, de jó lenne kijutni a jövő évi Európa-bajnokságra, ám az eszünk már nem ilyen határozott. A látottak nem azt mutatják, nélkülünk nincs miért pattognia a labdának a kontinenstornán. Pedig szerencsés válogatottunk van. Igen szerencsés, mert az Eb-selejtezőkön összehozott bennünket a sors a szétesett görögökkel, az utóbbi évtizedek leggyengébb román válogatottjával, és hát a többiekkel is bárki szívesen összefutna. De sajnos mi sem ütjük meg az európai középmezőny szintjét, mégis reménykedhetünk és még álmodozhatunk. Pedig már ősz van. Mifelénk ilyenkor már a jövő csapatát szokás építeni. Odáig azért még ne merészkedjünk, ki volna jó nekünk, ha pótselejtezőt kellene játszanunk. És az is jó, hogy tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk, de mindig csak egyet kell szidnunk. Most ráadásul nem is magyar az a személy, akin számon kérhetjük, hogy miért azzal a Szalai Ádámmal kezdett az elmúlt két selejtezőn is a csatársorban, aki a saját csapatában (Hoffenheim) még a keretbe sem fér be, nemhogy a kispadra. Vagy azt, miért nem számolt komolyan azzal a két támadóval, akik az európai góllövőlista élén állnak. Ugyanis az első helyen álló Böde Dánielt meg sem hívta a válogatottba, míg a harmadik Nemajna Nikolicsnak csak a románok ellen adott esélyt. De talán pont ezért is vagyunk a szerencse fiai, mert még így is versenyben lehetünk, és álmodozhatunk. (KBL)
