Az Országos Széchényi Könyvtárban nosztalgia plakátkiállítás nyílt a magyar hangosfilm megszületésének nyolcvanötödik évfordulója alkalmából. Az október 7-ig látogatható tárlat több mint száz restaurált moziplakátot mutat be a hőskorszakból, a harmincas–negyvenes évekből. Emellett film- és zenei részleteket is megismerhetnek a látogatók, valamint kellékeket, forgatáshoz használt eszközöket láthatnak, de kipróbálhatják a Meseautó című film klasszikus jelenetében szereplő részvénypecsételést is.
Mérföldkőnek számít a magyar filmtörténetben az 1931-es év, ekkor készült el ugyanis az első magyar hangosfilm, A kék bálvány. Az ezt követő tizenhárom évben több mint háromszázhatvan alkotás született, köztük számos nagy siker (például a Hyppolit, a lakáj és a Meseautó). Az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) október 7-ig látható, A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című tárlaton ezt a hőskort ismerhetjük meg.
A nagyszabású kiállítást Boka László irodalomtörténész, az intézmény tudományos igazgatója mutatta be nekünk, aki elmondta, hogy a győri Rómer Flóris Múzeummal együttműködésben álmodták meg a kiállítást. Céljuk, hogy méltó módon emlékezhessenek meg a magyar hangosfilm születésének nyolcvanötödik évfordulójáról. Mint kiemelte, tavaly év végétől ez év tavaszáig ezért Győrben volt látható a tárlat, amelynek összeállításában a nemzeti könyvtár társrendezőként segédkezett, innen érkezett meg most a fővárosba. „A kiállítás kurátora Fekete Dávid, a téma hazai szakértője és nem mellesleg Győr alpolgármestere, ő kérte a segítségünket” – árulta el az igazgató, hozzátéve, hogy a könyvtár rendelkezik országos viszonylatban a legnagyobb plakátegyüttessel, több százezer darab van a birtokukban. Boka László azt is elmesélte, hogy az évfordulóra célzottan több mint száz filmplakátot restauráltak.
A tárlathoz kapcsolódóan hatszáz oldalas tanulmánykötet és katalógus is készült, az OSZK, a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és a múzeum együttműködésében. „Ez több mint egy sima kiállításkatalógus, hiszen hét nagyon fontos szakmai tanulmány is található benne, és mintegy ötszáz plakátot sorakoztat fel, tehát sokszorosát annak, mint ami a kiállításban látható” – magyarázta az irodalomtörténész.
A kiállításból egyébként rengeteg információ kiderül a korszakról és a filmes ipar fejlődéséről is. Az első ismert plakát például nyolcvanhat évvel ezelőtti lenne, A kék bálvány című, már említett alkotásé volt. „A filmről tudunk ugyan, de maga a filmplakát nincs meg. Vannak olyan térfotóink a korról, amiken még lehet látni, hogy kiragasztva bizonyos hirdetőfelületeken jelen volt” – árulta el Boka László. Szerinte a magyar filmnek ez a klasszikus korszaka valóban aranykor volt a történelmi nehézségekkel, tragédiákkal együtt is. „A korszakban ugyanis gazdasági világválsággal, a második világháborúval és már azt megelőzően a hazai zsidótörvényekkel is meg kellett küzdeni, de a magyar film, például a Balkánon és tőlünk keletebbre valóban belépési pontnak számított a világ filmes vérkeringésébe” – mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Európában is igen nagyra értékelték a magyar alkotásokat, úgy véli, ez az alapja annak a későbbi viccnek is, ami a sajnálatos emigrálások után Hollywoodban honosodott meg: szinte minden filmstúdióban vannak magyarok. „Nem elég, ha magyar vagy, de sokat segít” – állt állítólag a felirat a Paramount stúdió atyja, Adolph Zukor ajtaján.
A tárlaton megtudhatjuk azt is, miért volt az első években, a két világháború között a komédia a legnépszerűbb, és miért váltotta ezt fel később a melodráma a harmincas évek végétől. Boka László irodalomtörténészként kiemelte, hogy a korban a vígjátékok mellett elsősorban a regényadaptációk számíthattak biztos sikerre, hiszen ez európai tendencia volt, s az olaszoknál vagy tőlünk keletebbre, az oroszoknál is a már befutott klasszikus, sokszor romantikus regényeket vitték mozivászonra. A tárlaton több ilyen filmplakátot is megcsodálhat a közönség.
Ezek mellett a harmincas évek hangosfilmjeire az is jellemző volt, hogy az ismeretlenebb, rövidebb filmekre a nézőközönséget a sztárok segítségével vonzották be. „Mindegy, hogy Jávor Pálról beszélünk vagy Karády Katalinról, ha őket látták a plakátokon, akkor biztosan bementek megnézni egy-egy filmet” – mondta erről Boka.
A tárlaton a kor filmes kellékei is megtekinthetők, és megtalálunk kisebb ereklyéket is, például az említett felkapott színészekről szóló portrékat, grafikákat. Vannak egyéb apróbb tárgyak is, például Kurutz Márton, a kötet egyik szerzője és a tárlat egyik szakértője révén került ide egy kamera az 1930-as évekből, Párizsból. A kurátorok egyébként a Meseautóból is megidéztek egy klasszikus jelenetet: a látogatók is kipróbálhatják, hogyan kell részvényeket pecsételni, azaz „stemplizni”. De természetesen folyamatosan lehet vetítéseket is nézni, a nemzeti filmarchívumnak köszönhetően.
„A plakát műfaja ismert volt már e korszakot megelőzően is, de akkoriban elsősorban a kereskedelmi plakátot jelentette. Mi egy új műfaj születését, kibontakozását, kortörténeti jelentőségét is igyekeztünk megragadni e tárlattal” – mondta el Boka László. A kiválogatott, szép és díszes plakátok mind eredeti példányok, kevesen tudják, milyen ritkaság az, hogy ezek ilyen jó állapotban fennmaradhattak: mint az igazgató hangsúlyozta, fontos, hogy ezeket a kincseinket időnként, akár évfordulók mentén bemutassák a látogatóknak.
