Márciusban volt százharminc éve, hogy megszületett, és ma ötven éve hunyt el Kassák Lajos, a magyarországi avantgárd egyik legjelentősebb alakja.
A távirati iroda portréja szerint a felvidéki Érsekújváron született, a gimnáziumban megbukott, ezután lakatosinasnak állt, majd Nyugat-Európában utazgatott, alkalmi munkákból élt, miközben megismerkedett a modern művészet új irányaival. Hazatérése után megjelentek első írásai a társadalmi igazságtalanságokról. Az első világháború alatt indított, A Tett című antimilitarista folyóiratát betiltották, ezt a Ma című lap követte.
A szociáldemokrata párt tagja volt, majd a Tanácsköztársaság alatt is feladatot vállalt, de Lukács Györggyel és Kun Bélával való vitája miatt eltávolodott a bolsevik irányzattól. A kommün bukása után bebörtönözték, aztán feleségével Bécsbe emigrált. Itt is folyóiratot indított, és sajátos nonfiguratív jellegű képarchitektúrákat alkotott, kapcsolatban állt Moholy-Nagy László körével is. Bécsi korszakában születtek olyan jelentős összegző művei, mint a Máglyák énekelnek, valamint A ló meghal, a madarak kirepülnek című lírai eposzai. Miután 1926-ban hazatérhetett, Munka címmel szerkesztett lapot, a Nyugat közölte írásait, a második világháború után rövid ideig parlamenti képviselő is volt, ám 1949-től nem jelenhettek meg művei, 1953-ban a pártból is kizárták. A forradalom után már kiadhatták munkáit, a Kossuth-díjat 1965-ben kapta meg.
Írásaiban azt hirdette, hogy a művészet nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak, és hogy az embernek cselekvőnek, önmagát folyamatosan alakítónak kell lennie. Képzőművészeti alkotásait Európában is még életében elismerték.
