Újabb alagutat fedezhettek fel a régészek Mexikó ősi romvárosában, Teotihuacanban: a szakemberek úgy gondolják, hogy a Hold-piramis előtti tér alatt húzódó folyosó az alvilágot jeleníthette meg.
Egy nagyjából tíz méter mélyen futó építményre bukkantak rá a teotihuacani Hold-piramis előtti tér alatt a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) munkatársai egyfajta CT-vizsgálat segítségével. A tomográfiás felvételek alapján a kutatók úgy sejtik, hogy a folyosót annak idején szándékosan torlaszolták el. A szakemberek a további vizsgálatok eredményeitől teszik függővé, hogy megkezdik-e a feltételezett folyosó feltárását – írja az MTI. Korábban is találtak már föld alatti alagutakat Teotihuacanban, amelynek építői annak idején az „univerzumot” képezték le a városban. A szakemberek ezért úgy sejtik, hogy az alagutak szent folyókat és az alvilágot jeleníthették meg. A felfedezett alagutak közül a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) temploma alatti folyosót el is kezdték feltárni. Ezt a százhárom méter hosszú alagutat 2003-ban fedezték fel, de az ásatások csak hat évvel később, 2009-ben kezdődtek. A munkálatok során kiemelt több száz tonna anyagban jáde-, csont- és cseréptárgyakat is találtak. A szakértők annak idején abban reménykedtek, hogy megtalálják Teotihuacan uralkodóinak sírjait. Ez azért lenne jelentős felfedezés, mert eddig még semmit sem sikerült megtudniuk az ókori város uralkodóiról, például, hogy az uralkodói hatalom öröklődött-e. Teotihuacan – a „hely, ahol az emberek istenekké válnak” – Mexikóvárostól negyven kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségbe 1300 körül megérkező aztékok adták, abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot. A város i. e. 100 és i. sz. 750 között élte virágkorát; egykor akár százezer lakosa is lehetett. Alaprajza négyzetes háló, amely a központi, északkeleti irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a Holtak útja köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis hetvenöt méter magas, alapja kétszázhuszonkétszer kétszázhuszonöt méter, a Hold-piramis valamivel kisebb, s mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó romos állapotban lévő templomával. Teotihuacan nagy részét mintegy kétezer épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben hatvan-száz, valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett. A város lakosainak negyede kézműves volt, közülük a legtöbben kőmegmunkálással és fazekassággal foglalkoztak. A maga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja – a helyi iparcikkekért cserébe főként nyersanyagok, kakaó, jáde, vanília érkezett.
Az alagutak felfedezése előtt néhány nappal, szintén Mexikóban, emberi koponyákból emelt tornyot találtak a régészek. Úgy vélik, ezek a Huey Tzompantli részét képezhették – e masszív koponyafal megrémítette a spanyol hódítókat, amikor azok Hernán Cortes vezetésével elfoglalták a területet. Az építményt a korabeli beszámolókban is említik.
