A kutyák háziasításának legfőbb vágya a tökéletes egyedek létrehozása, a „legek” elérése. Ezzel ellentétesen azonban beteges, eltorzult állatállományt hoztunk létre. Az emberi szelekció eredményeként számos fajta genetikailag leszűkült és veszélyeztetett állapotba került.
A kutyatenyésztés több ezer éves múltra tekint vissza – mondta lapunknak Sándor Sára genetikus. Hozzátette, a tudomány jelenlegi állása alapján azt gondoljuk, hogy a kutya kialakulásának kezdetén a domesztikáció kevéssé az ember tudatos irányításával zajlott. A kutya ősei valószínűleg kihasználták az emberi csoportok által kialakított feltételeket. Az ember később ismerhette fel, hogy az általa preferált egyedek kiválogatása ahhoz vezet, hogy utódaik is olyanok lesznek, amelyek az adott funkciónak megfelelnek. Szubjektív szempontok bizonyára mindig voltak, de a szépség sokáig nem kerülhetett a funkció elé – fejtette ki.
Ma a fajtatiszta tenyésztés szinte kizárólag az ember ideái alapján valósul meg. Kutyáink olyan környezetben élnek, ahol az életben maradásukhoz nincs szükség különösebb fizikai, anatómiai adottságokra. Nem kell vadászniuk, menekülniük, ásniuk, keresniük, és parazitákkal, illetve kórokozókkal is ritkábban találkoznak. Részben emiatt a fajtatiszta kutyák között jelentős mértékben megszaporodtak az örökletes rendellenességek, melyek vagy közvetlenül kapcsolódnak a fajtajelleghez, vagy mellékesen, a rossz tenyésztési stratégia miatt terjedtek el az állományban. Fajtajelleghez kapcsoltak például a shar-pei bőrproblémái, amelyek az extrém ráncos bőr miatt alakultak ki. Utóbbira még több példa van, és olyan, anatómiailag túlzásoktól mentes fajták is érintettek, mint a golden retriever. Gyakoriak az örökletes hajlam miatt kialakuló rákos és a neurológiai megbetegedések, a szív- és a különböző ízületi, vázrendszeri problémák – magyarázta a kutató.
A törzskönyves, fajtatiszta tenyésztés – így Sándor Sára – az elmúlt száz évben tehát szinte kizárólag küllemi szelekció alapján zajlott számos fajta esetében. Erre tett rá egy lapáttal az egyéni sikerorientáltság, társadalmi szinten pedig a divat megjelenése, valamint a globalizáció. A fajták korábban különálló állományai is elkezdtek egybeolvadni a legkeresettebb fedezőkanok miatt, melyek a világ minden tájára eljuttathatják genetikai állományukat, akár mesterséges megtermékenyítés révén. A divatkan-effektus tehető elsősorban felelőssé a genetikai rendellenességek terjedéséért és az állományok vészjósló beszűküléséért. A fajták nemesedése helyett beteg, gyakran torz állatokat hozunk létre. Persze további problémákat okoz a nem törzskönyves, „fajtiszta” kutyák szaporítók általi tömeggyártása, mivel őket anyagi célok mozgatják, és nem áldoznak sokat az állatokra.
Sándor Sára szerint minden ismertebb fajta érintett. Ha a fajtajelleghez fűződő problémákat nézzük, súlyos a francia és angol bulldog helyzete. Számos publikáció foglalkozik a bulldogok egészségi állapotának romlásával és ezzel összefüggésben például a kommunikációs és mozgási képességeinek csorbulásával is. A tenyésztők – nem szaporítók – szándékai alapvetően jók, de egy egész faj egyedeinek sorsa van a kezünkben. Fontos, hogy a kutyatulajdonosok figyelmét felhívjuk a problémára, illetve célszerű volna végzettséghez kötni a tenyésztés feltételeit is – hangsúlyozta.
Ma a fajtatiszta tenyésztés szinte kizárólag az ember ideái alapján valósul meg. Kutyáink olyan környezetben élnek, ahol az életben maradásukhoz nincs szükség különösebb fizikai, anatómiai adottságokra. Nem kell vadászniuk, menekülniük, ásniuk, keresniük, és parazitákkal, illetve kórokozókkal is ritkábban találkoznak. Részben emiatt a fajtatiszta kutyák között jelentős mértékben megszaporodtak az örökletes rendellenességek, melyek vagy közvetlenül kapcsolódnak a fajtajelleghez, vagy mellékesen, a rossz tenyésztési stratégia miatt terjedtek el az állományban. Fajtajelleghez kapcsoltak például a shar-pei bőrproblémái, amelyek az extrém ráncos bőr miatt alakultak ki. Utóbbira még több példa van, és olyan, anatómiailag túlzásoktól mentes fajták is érintettek, mint a golden retriever. Gyakoriak az örökletes hajlam miatt kialakuló rákos és a neurológiai megbetegedések, a szív- és a különböző ízületi, vázrendszeri problémák – magyarázta a kutató.
A törzskönyves, fajtatiszta tenyésztés – így Sándor Sára – az elmúlt száz évben tehát szinte kizárólag küllemi szelekció alapján zajlott számos fajta esetében. Erre tett rá egy lapáttal az egyéni sikerorientáltság, társadalmi szinten pedig a divat megjelenése, valamint a globalizáció. A fajták korábban különálló állományai is elkezdtek egybeolvadni a legkeresettebb fedezőkanok miatt, melyek a világ minden tájára eljuttathatják genetikai állományukat, akár mesterséges megtermékenyítés révén. A divatkan-effektus tehető elsősorban felelőssé a genetikai rendellenességek terjedéséért és az állományok vészjósló beszűküléséért. A fajták nemesedése helyett beteg, gyakran torz állatokat hozunk létre. Persze további problémákat okoz a nem törzskönyves, „fajtiszta” kutyák szaporítók általi tömeggyártása, mivel őket anyagi célok mozgatják, és nem áldoznak sokat az állatokra.
Sándor Sára szerint minden ismertebb fajta érintett. Ha a fajtajelleghez fűződő problémákat nézzük, súlyos a francia és angol bulldog helyzete. Számos publikáció foglalkozik a bulldogok egészségi állapotának romlásával és ezzel összefüggésben például a kommunikációs és mozgási képességeinek csorbulásával is. A tenyésztők – nem szaporítók – szándékai alapvetően jók, de egy egész faj egyedeinek sorsa van a kezünkben. Fontos, hogy a kutyatulajdonosok figyelmét felhívjuk a problémára, illetve célszerű volna végzettséghez kötni a tenyésztés feltételeit is – hangsúlyozta.
