Kedden délután Vlagyimir Iljics Lenin szellemét idézték meg Tiszaújvárosban egy sajátos hangulatú kiállítás megnyitóján, ahol az ismert bőrműves Zajácz Tamás munkáiból nyílt tárlat. Az egykori Leninváros közterén látványosan karóba húzták a vörös diktátor monumentális, több mint kétméteres fejét.
Lenin monumentális feje most csak ideiglenesen került a borsodi iparváros kiállítóterme elé, de hét éven át – 1983-tól 1990-ig – a település büszke jelképeként állt annak főterén. A megnyitón elhangzott beszédek szerint az egypártrendszer időszakára a helybéliek jó része ma már egészséges iróniával gondol vissza.
Az eseményen megjelentek a város egykori pártfunkcionáriusai is, akik keserédes gúnnyal idézték meg azokat az időket, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt leghírhedtebb vezetőit, tanácselnökeit, és azok moszkvai barátait kalauzolták a Tiszaszederkényből lett Leninvárosban, amely ekkor már hőerőművel, vegyi kombináttal büszkélkedhetett, azaz töretlenül haladt előre a lenini úton. 1970 votl az egyik legfontosabb mérföldkő, amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Lenin születésének 100. évfordulóján, „ a szovjet népek és a magyar nép örök barátsága jelélül Tiszaszederkény városának 1970. április 22-vel a Leninváros nevet adományozta.” A hatalmas pompával megrendezett névadó ünnepségen – ahol Nyers Rezső az MSZMP KB titkára és Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára is megjelentek – kapott ígéretet a város egy saját Lenin-szoborra.
1983 novemberében került a város főterére a görög származású szobrász, Makrisz Agamemnon Lenin-emlékműve, amelyet a helyiek csak „karón varjúként” emlegettek, és amely 2, 2 méteres magasságával Európa legnagyobb Lenin-feje lett. Oláh György, a városi tanács egykori műszaki osztályvezetője emlékei szerint a művész Budai Várban berendezett műtermében nézték meg először a szobrot, amelyről véleményt is kellett mondani. „Én alig 30 éves voltam, megszólalni se mertem, de ott volt a városi delegációból Újvári István a pártbizottság titkára, aki azt mondta, szerinte egy kicsit szomorúnak tűnik Lenin, márpedig jobb üzenete lenne, ha mosolyogna. Akkor fogta magát a szobrász, kezébe vett egy kalapácsot, és odavágott egy hatalmasat Lenin szája sarkába, hogy így kiszélesítve, mosolygósabbra varázsolja az arcot” – mondta el Oláh György.
A vörös diktátor előtt tisztelgő mellszobrot 1990-ben, az MDF helyi szervezete javaslatára eltávolították, és ma már a magyar trikolórt lengeti a szél a Tiszaszederkényből lett Leninváros, Leninvárosból lett Tiszaújváros közterén. A domborított rézlemezekből álló szobrot 26 éve őriztek egy raktárban, lapinformációk szerint a helyi szocialista önkormányzat annyira félti a diktátor szobrát, hogy még a kiállítás teljes időtartamára sem bocsájtják a szervezők rendelkezésére – bár az előzetes egyeztetések nem így szóltak.
Zajácz Tamás a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy „Tiszaújváros – talán országos pártpolitikai nyomásra – olyan eszmének állított emléket, amely ma már vállalhatatlan, mégis összeforrt a város történetével, a múlt része. Érdemes beszélni róla, elemezni azt, túlkapásait kellő iróniával kezelni, és erre egy ilyen kiállítás remek lehetőséget nyújt”.
Az Európa-szerte ismert bőrműves, iparművész kiállítása október 28-ig látható a helyi Városi Kiállítóteremben.
