Terjedelmes interjút közölt Kövér László házelnökkel a 888.hu, amelyben a Fidesz alapítója arra figyelmeztet: a világon, mai állás szerint, emberi mércével mérve nem lehet segíteni, a világunk katasztrófa felé száguld, de „természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve le kellene engedni a kezünket, és el kellene dobni a kalapácsot”.
„Miután a politikai rendszereket konstituáló nagy ideológiák megjelenése és bukása után mégsem következett be a történelem vége, elérkeztünk azokhoz az alapkérdésekhez, amelyek mindig is megkülönböztették a szemben álló feleket, és mindig is különbségeket tettek az emberek között gondolataik és cselekedeteik szerint. Ezek a kérdések arról szólnak, hogy valaki hogyan gondolkodik önmagáról és a helyéről a világban. Tehát arról, hogy milyen világképet vallanak az egyes politikai erők, és azt milyen emberképre alapozzák” - mondta Kövér László, aki szerint valójában „az különbözteti meg a politikai erőket egymástól – Magyarországon éppúgy, mint Európában –, hogy kik azok a vezetők, akik hisznek az örökkévalóságban, vagyis a saját életünkön túli időkre is képesek gondolni és ezt politikai folyamatokra lefordítani, és kik azok, akik nem”.
A házelnök felidézte, hogy volt 2002 előtt és után is több olyan beszélgetés, amely során azt mondta az ifjabbaknak: „Fiatalok, lázadjatok – legyetek konzervatívok!” „Annál tovább már nem lehet menni, hogy valaki azt mondja, hogy az embernek nincs biológiai meghatározottsága, tehát minden csak társadalmi konvenció, ha úgy tetszik, egy mentális kényszerzubbony” - magyarázta a házelnök.
Kövér László szerint a világon, mai állás szerint, emberi mércével mérve nem lehet segíteni, a világunk katasztrófa felé száguld. „De természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve le kellene engedni a kezünket, és el kellene dobni a kalapácsot” - figyelmeztet a házelnök, aki szerint globálisan kellene gondolkodnunk, legyen szó „klímaváltozásról, túlnépesedésről, a valaha volt harmadik világ egyre reménytelenebb helyzetéről, az újfajta gyarmatosításról és kizsákmányolásról, amit nem is a neokolonializmus szavával írhatunk le, hanem valami más kifejezést kellene találnunk – gondolván arra példának okáért, hogy mi zajlik Afrikában. Ezeket a problémákat tényleg meg kellene oldani valakiknek, jelesül a legnagyobb hatalmaknak együttműködve ki kellene jelölni a cselekvés globális irányát, megakadályozandó például a tengereink további elszennyezését, vagy azt, hogy százmilliók induljanak útra a fejlett világ irányába új életteret keresni a régi helyett” - mondja Kövér László, aki szerint emellett kinek-kinek a nemzetállami keretei között kellene megpróbálni olyan világokat kialakítani, amelyek ezeket a problémákat nem halmozzák, hanem csökkentik.
„Abból a bornírt globalista támadássorozatból, amiben 2010 óta volt részünk Brüsszel részéről, amivel kívülről akarták korlátozni a mostani kormány minden korábbinál tágabb mozgásterét – és amilyen dicstelen szerepet ebben itt, belül az ellenzék játszott –, az is következett, hogy a magyar emberek egy jelentős részének kinyílt a szeme. Az emberek elkezdték látni, hogy itt miről is van szó. Beindult egy természetes védekező reakció, mert megértették, hogy az ő arra vonatkozó személyes jogukat akarják elvenni, hogy eldöntsék, Magyarországon milyen kormány is legyen” - mutatott rá Kövér László, aki szerint ugyanakkor megfigyelhető, hogy a politikai ideológiák és pártok korábbi „bal-jobb” felosztása kezdi elveszíteni eredeti értelmét. „Ha mindenképpen a mára vonatkozóan is érvényes tartalmat akarnánk ezeknek adni, akkor azt mondanám, hogy a jobboldal nemzeti keretekben gondolkodik, mindig is ebben gondolkodott, a bal viszont nemzetközi keretekben” - teszi hozzá.
„A jobboldal a normalitás világa, a kommunistáktól a zöldeken, szocikon, libsiken át a névleg még konzervatív, de »keresztén«y jelzőjüket egyre inkább rühellő pártokban is teret hódító, a ’68-as, agysorvadást okozó vírussal fertőzött baloldal meg az aberrációé. Ez szerintem sokkal közelebb van a valóság leírásához, mint bármi más” - állítja a házelnök, aki szerint el kell fogadni, hogy ennek a nyugat-európai politikának is van társadalmi bázisa. „Ők ebben jól élnek. Az a másik nagy tévedésünk, hogy azt gondoljuk, hogy őket is muszáj, hogy zavarja a többség szenvedése, akárcsak mentális értelemben vett rossz közérzete, az hogy – miként a németek fogalmaznak manapság – hazájuk elvesztette az otthonosságát. Ez egy szenvedést okozó érzés a normális embereknek” - figyelmeztet Kövér László.
