Folytatjuk utunkat a Szepes-Gömöri-érchegységben, a Csetnek–Rozsnyó–Dobsina háromszögben található egyházas településeken.
Henckó elhagyott temploma. Déli falán az ablakok tanúskodnak 13. századi eredetéről (A szerző felvétele)
A táj gyönyörű minden évszakban, az aprócska falvak templomai hét-nyolc évszázad emlékeit őrzik. Valamennyi a tatárjárást követő második országépítés idején épült, külföldről behívott telepes családok számára, IV. Béla király 1243-ban kibocsátott adománylevelében használatukra adott őserdő területen.
A gömöri bányavidék 13. századi központja Csetnek volt. Tőle északra sorban keletkeztek irtványfalvak, lakóik megélhetését a vasérc, színes- és nemesfém kitermelése alapozta meg. Gacsalk (Gottschalk), Pétermány, Rochfalva, Marcellusfalva, Ochtina, Restér mind a bányászatnak köszönheti létét és fejlődését – Restér neve is a vasolvasztással összefüggő, német eredetű szakszó.
A múlt heti számunkban meglátogatott Gecelfalvától alig nyíllövésnyi távolságra lévő Restér (Rostar) község szerkezete és temploma jellegzetes példája a 13. század második felében sziléziai bányásziparosok által gründolt településeknek. Utcarendje a magukkal hozott régi módot tükrözi: a bekötőútból hosszúkás térré kiszélesedő, két zárt házsorral szegélyezett „placc” (piac), északnyugati sarkában a kőfallal megerősített, öles falvastagságú, zömök tornyú templommal. Mintha az erdélyi szászok ezzel egykorú irtványfalvait, városait látnánk kisebb léptékben.
A német ajkú népelem már a középkorban beolvadt a szláv lakosságba. Vályi András 1796-ban elkészült „Magyar országnak leírásában” ez olvasható: „Rester tót falu Gömör Vármegyében, földesurai több Uraságok, lakosai katolikusok és evangélikusok, fekszik Csetnekhez közel, mellynek fíliája; határjának három része soványabb, legelője elég, fája van mind a kétféle (építő és tűzifa – L. E.), piatza, malma közel, a’ vas-műhelyeknél keresetre módgyok van.” Vashámorai több évszázadon át működtek.
Első okleveles említése 1318-ból való, első birtokosai az Ákos-nemzetségbeli Bebek grófok voltak, akik között udvarispánt, országbírót és erdélyi vajdát is találunk a 14. században, 1427-ben harminchárom portát írtak össze a községben, az 1500-as években iskola is működött. Aztán 1639-ben a gyarmati Balassa Ferenc uraság fegyveresei rátámadtak Restérre, felkoncolva csaknem a teljes lakosságot, majd 1689-ben tűzvész pusztított. A lakosok újraépítették otthonaikat, de a következő évszázad elején százharminc áldozatot szedett a pestisjárvány.
A fallal kerített Szent András-templom déli bejáratát előcsarnok védi, korai csúcsíves kapujának öreg faajtaját sok száz éves kovácsolt vasszegek erősítik. Alul keskeny lőrések a harangtornyon, a felső két emeleten 14. század eleji ablakok láthatók. A kétszakaszos hajó barokk boltozatú, szépen faragott-festett, ácsolt fakarzattal. Egyenes záródású a keresztboltozatos szentély, északi falán nemrég felfedezett, restaurálásra váró falképrészletek vannak, a sarokban pedig feltárt román kori ablak.
Restérről igen szép hegyi úton haladunk keletnek, a Sajó felső völgyébe. Henckó (ma Henckovce, régi neve Hentzendorf volt) a Szepességet Rozsnyóval összekötő főút mentén található. Nyugati szomszédja Pétermány (régi neve Peterman) – a személynevek a telepítő soltészek emlékét idézik.
Viszonylag későn, az 1400-as évek elején népesült be, addig a Bebek és Andrássy grófok, valamint Krasznahorka várának erdőbirtoka volt. Birtoklevélen 1470-ben Henczkóként, 1571-ben Henczkowcze alakban bukkan fel. Az írott források hiányosak, ellentmondanak egymásnak: van, ahol csak a 18. századtól említik a település érczúzó hámorait és vasolvasztó kemencéit, máshol két-három évszázaddal korábbra datálják.
Rejtélyes a falu templomának históriája is. Az ódon egyház nem messze az országúttól, de onnan nem észrevehetően, a község öreg temetője mellett, meredek, lombos domboldalon bújik meg. Három oldalról kőfal fogja közre, különálló, tört kőből falazott, karcsú, zsindelysisakos harangtornya – egyben őrtornya – ácsolt szerkezetű, hosszú fedett folyosóval kapcsolódik a templom északi bejáratához. Meglepetést tartogat az érdeklődő számára a tisztán 13. századi (!) megjelenésű, alaprajzú és szerkezetű épület – amelyet a 19. század végi Borovszky Samu-féle Gömör megye monográfia alapján vélhettek sokkal újabb keletűnek. A félhivatalos szlovákiai internetes műemlékjegyzék (apsida.sk) szintén megerősíti a 13. század második feléről tanúskodó építést. Az épület egyenes záródású keleti szentélye, a hajó déli oldalán látható három román stílusú ablaka minden kétséget eloszlat a késő Árpád-kori alapítás felől.
Az elhanyagolt állapotában is szép, Mindenszentek titulusú templom jó ideje búsong pap és hívek nélkül. A községnek 1910-ben négyszáz, többségében szlovák lakosa volt, még magyar kisebbséggel: miután 1920-ban Csehszlovákiához került, a Rozsnyó-vidék 1938-as visszacsatolásakor azonban már kívül esett az etnikai határon. Amikor az ember ezen a vidéken barangol, szinte a levegőben érződik az eltűnt magyarok szomorú hiánya.
