A közvéleményt már egy jó ideje leginkább a migránsprobléma foglalkoztatja. Ki így, ki úgy vélekedik.
Az ellenséges ellenzék pofozkodik akkor is, ha van sapka, ha nincs. Én feltétel nélkül bízom a kormány döntéseiben és főként Orbán Viktor bölcsességében. Tudom, hogy minden döntése a haza érdekében történik. Csupán azért izgulok, hogy valóban azok maradjanak itt, akiknek az élete saját hazájában bizonytalan. Nem a megélhetése, hiszen ilyenek a magyarok között is vannak, elsősorban rajtuk kell segíteni.
Engem leginkább az foglalkoztat – és mondhatom, hogy nem tetszik –, hogy ez a siserehad mindenütt csak szemetet hagy maga után, és azt a magyarok takarítják el. Miért nem adnak migráns kezébe seprűt, lapátot és zsákot, hogy ők szedjék össze az eldobott ruhaneműt és a bárhol, de leginkább játszótereken hagyott ürüléküket? Az, hogy enni adnak nekik és vizet inni, természetes. A tisztálkodás lehetőségét is biztosítják számukra, ez is természetes. Az viszont már nem természetes, hogy légkondicionált helyiségben fetrenghetnek naphosszat. Kialakulhat bennük az a tévhit, hogy ha maradnak, ez mindig így lesz és mindent, akár törvénytelen dolgot is el fognak követni maradásuk érdekében.
Bárki bármit mondjon is, ez ellenünk, magyarok ellen irányul. Ha az Európai Unió pénzt áldoz valamire, miért nem a magyar szegények felemelésére teszi? Kint nagyon jól tudják, hogy országunkban a kommunizmust építő szocializmusnak az áldozatai vagyunk. Nem könnyű a talpra állás.
Ha már segítséget nekünk, magyaroknak nem adnak, legalább ne gáncsoskodjanak, és a bukottak hazaellenes uszításaira ne hallgassanak. Ha viszont itthon valakiknek szívügye az idegenek válogatás nélküli befogadása, tegyék ezt magánalapon, a saját házukba.
Czető Lászlóné, Budapest
