A Pannon Filharmonikusok igazgatója, Horváth Zsolt szerint a pécsi zenekar folyamatosan felfelé ívelő pályán van, ráadásul itthon egyedülálló módon két vezető karmester irányítása alatt. A trombitaművész-marketingközgazdásszal szervezeti innovációról, vezetői készségekről, a fiatalok zenei neveléséről és arról is beszélgettünk, hogy a két dirigens, Bogányi Tibor és Gilbert Varga miben különböznek, illetve miben hasonlóak.
Horváth Zsolt: A művészeket menedzselni, a művészeti brandet pedig építeni kell (Fotó: Bodnár Patrícia)
– Előbb trombitaművész, majd marketingközgazdász diplomát szerzett. Miért végzett két, ennyire eltérő képzést?
– Már kisgyermekkoromban megvoltak ennek a két területnek a nyomai, zenekart alapítottam, és megpróbáltam menedzselni. A rendszerváltáskor érettségiztem, Bécsben voltam zeneakadémista, és nagyszerű hat évet töltöttem ott. A szocialista Magyarországról Bécsbe érkezve viszont nem lehetett nem érzékelni azt a különbséget, ami a két ország között volt, nemcsak a gazdaságban, hanem a letisztultságban és a művészeti életben is. Egyetemistaként az foglalkoztatott, mi működteti a zenei életet, például a Bécsi Filharmonikusokat. Azt viszont tudtam, hogy haza akarok térni a tanulmányaim befejeztével. Idehaza kulturális sokként éltem meg azt, hogy bár rengeteg a tehetség, a zenei szcéna működésének mégis számos amatőr vonatkozása van. Ezen a helyzeten akartam változtatni, így kerültem a marketingközgazdász képzésre.
– Tizenhat éve a Pannon Filharmonikusok igazgatója, a két végzettségéből mely kompetenciái érvényesülnek leginkább munkája során?
– A két terület számos kompetenciáját szimultán használom a mindennapokban. Egy-egy világhírű zenésszel való tárgyalás során szellemi partner pozícióban vagyok, ugyanakkor például egy koprodukciós szerződés esetében azonnal átlátom, hogy annak milyen kommunikációs, pénzügyi, társadalmi hatásai vannak. Azt vallom, hogy a művészeket menedzselni, a művészeti brandet pedig ugyanúgy építeni kell, mint bármelyik mást, és ezt igyekszem tanárként a felsőoktatásban is továbbadni.
– A művészek érzékeny emberek, vezetőként milyen irányelvek mentén dolgozik?
– A Pannon Filharmonikusok az ország egyik legnagyobb társulata, száztíz zenekari művészt foglalkoztatunk. Örökös feladat és véget nem érő folyamat a belső kommunikációval foglalkozni, amelyre profi szakembereket is alkalmazunk. A művészi életpályán elengedhetetlen az intellektuális nyitottság, amit van, hogy évtizedekig nehéz fenntartani – zenésznek lenni olyan életpályaszerű dolog, mint pedagógusnak. A belső csoport dinamikájában ugyan vannak nehezebb időszakok, amikor vezetőként empatikusnak kell lenni, de ez nekem nem okoz nehézséget.
– Nevéhez fűződik az a szervezeti innováció, amely lehetővé tette a zenekar művészeti megújulását. Mit jelent ez pontosan?
– Olyan jövő- és identitásképet fogalmazunk meg, amellyel önazonosak tudunk lenni, számunkra a minőség a legfontosabb. A Pannon Filharmonikusok kezdetektől fogva művészi zenekarként definiálja magát, s nagyon büszke vagyok arra, hogy tizenhat év alatt egyetlen hakniprodukciót nem játszottunk. Rendkívül hálás vagyok Pécs városának és a kormánynak, hogy ezt támogatásukkal is lehetővé teszik. A Pannon Filharmonikusok ma jobb zenekar, mint tegnap volt, és holnap jobb együttes lesz, mint ma – felfelé ívelő spirálban van, amely folyamatosan épül, de pályán kell tartani.
– Itthon egyedülálló, hogy két vezető karmester irányít egy zenekart. Bogányi Tibor és Gilbert Varga miként tesz eleget ennek a feladatnak, mi a „leosztás” kettejük között?
– A magyar zenei életben valóban szokatlan, Nyugat-Európában azonban több sikeres példa is van erre. Nem az újszerűséget hajszoltuk, hanem azt láttam, hogy az együttes abban a szakmai fázisban van, amelyben értéket jelent a kettős vezetés. Bogányi Tibor a nyolcadik évadot viszi, ami a mai modern szimfonikus zenekari ciklikusságban már sok esetben az együttműködés lezártát jelezné, de annyira friss a szakmaisága, reflexiója, hogy tovább akartuk vinni mindezt. Ugyanakkor éreztük azt is, hogy valamiféle újdonságra szükség van. Így találtuk meg Gilbert Vargát, aki vendégkarmesterként már volt nálunk. Kettejük között bár több mint húsz év a korkülönbség, zenei filozofikusságukban nagyon hasonlóak: mindketten alázattal fordulnak a zeneszerzők felé, és szeretik a közönséget kibillenteni a komfortzónájukból. A zenei repertoárjukat, érdeklődésüket tekintve mégis nagyon különböznek egymástól, Bogányi Tibornak a nagyromantikus, hatalmas zenekari apparátust igénylő, erős impulzusokkal operáló muzsika az anyanyelve, míg Gilbert Vargáét a kifinomultság, a törékenység, az elegancia jellemzi.
– Nagy hangsúlyt fektetnek a különböző korosztályok tudatos komolyzenei nevelésére is. Hogyan lehet ön szerint jól megszólítani a fiatalokat?
– Sok, a különböző korosztályokra kidolgozott programunk van. Például a Bősze Ádám által vezetett, interaktív #NoBabel-sorozatunk a tizennégy és tizennyolc év közötti korosztályt szólítja meg, olyan zeneművekkel, amelyek után a hűség, szerelem vagy épp hazafiság fogalmáról beszélgetnek a résztvevők. Az egyik legnagyobb tanulság az volt számunkra, hogy ez a korosztály akkor szólal meg, ha nincs ott a kistestvér. Nagy hangsúlyt fektetünk a családi, hétvégi programokra is, mély meggyőződésem, hogy a felnőtt generációknak, a családoknak óriási felelőssége van a polgári életforma átadásában, amibe beletartozik a gyerekek zenei nevelése is. A Müpában vagy a pécsi Kodály Központban akár a próbáinkba is bepillanthatnak, ha épp erre van igény.
– Aranyfedezet címmel hirdették meg a 2019–2020-as évadra a bérletes sorozatukat a Müpában, az öt hangversenyen ritkán játszott darabok is elhangzanak. Hogyan választották ki ezeket?
– A két vezető karmester zenei orientációját is figyelembe vettük, de nem kizárólag ez alapján állítottuk össze. Bogányi Tibor finn identitásának egyik jele, hogy a koncertjein például mindig előkerül Jean Sibelius, ahogy Gilbert Vargánál Debussy vagy Ravel. A szólistákat pedig régóta tudatosan választjuk ki, megkeressük azt, aki az adott darabban autentikus. Elhangzik majd a huszonévesen elhunyt, francia Lili Boulanger műve és Édouard Lalo Spanyol szimfóniája is.
– A következő évadban milyen külföldi hírességek lesznek vendégfellépőik, és milyen egyéb terveik vannak még?
– Nagyon sok külföldi fellépő jön hozzánk, itt lesz napjaink egyik legvirtuózabb japán hegedűművésze, Mayu Kishima, Ludwig Mittelhammer operaénekes, Fankl Péter és Várjon Dénes zongoraművész is. Illetve az is fontos, hogy mi menjünk, a következő évadra a bécsi Musikverein Aranytermébe kaptunk meghívást, ahol Bogányi Tibor karmester és a bécsi Zeneakadémia cselló tanszékének professzora, Várdai István is közreműködik majd. Ez az est ismét egy kiváló példa lesz a magyar zeneművészeti expanzióra és annak nemzetközi értékére, ami nagyon inspiráló.
