Csernus Tibor pályájának legtöbbre értékelt, legkedveltebb időszakából való az a hat festmény, amely a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programjának eredményeként közgyűjteménybe kerül – mondta tegnap Kaszás Gábor művészettörténész.
Jól körülhatárolható műtárgycsoportot képez az a hat festmény, amely az MNB Értéktár programjában most hazakerül, s Csernus Tibornak abból az időszakából származik, amelyben a 17. századi itáliai festő, Caravaggio stílusát, modorát igyekezett aktualizálni – mondta Kaszás Gábor művészettörténész tegnap az MTI tudósítása szerint. A szakértőt azzal kapcsolatban kérdezték, hogy a jegybank közlése szerint az MNB tulajdonába került Csernus Tibor (1927–2007) Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus és festőművész hat alkotása, a Kékrops lányai, az Atalanta és Hippomenész, a József és testvérei, az Absolom, a Csendélet szilvákkal, valamint egy 1987-ben festett, cím nélküli kép. A festményeket a jogszabályok szerinti ötéves letétben a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, illetve a 2018-ban újranyíló Szépművészeti Múzeumban helyezik el.
Kaszás Gábor tájékoztatása szerint ez a hat kép az 1960-as évekből való, amikor a nemzetközi színtéren a művek egyre inkább konceptuálissá váltak – vagyis az alkotás gondolatisága volt fontos, az elkészítés módja másodlagossá vált –, Csernus festészete viszont kivételes módon az európai klasszikus, akadémista tradíciókhoz kapcsolódott. Hozzátette, Csernus Tibor a magyar kortárs festészet egyik legmeghatározóbb figurája volt a 20. század második felében. Az 1964-ben Párizsba emigráló és haláláig ott élő festő, bár Nyugat-Európában komoly kar-riert futott be, a magyar művészeti élet-ben egyáltalán nem volt jelen egészen 1989-es első jelentősebb budapesti kiállításáig. Emiatt ebből az időszakból a magyar közgyűjteményekben szinte egyáltalán nincsenek alkotásai – tette hozzá az M1 tévécsatornán egy interjúban. Az akkori kiállítása eredményeként a kilencvenes években induló új magyar figuratív tendenciákra már óriási hatással volt.
Kaszás Gábor tájékoztatása szerint ez a hat kép az 1960-as évekből való, amikor a nemzetközi színtéren a művek egyre inkább konceptuálissá váltak – vagyis az alkotás gondolatisága volt fontos, az elkészítés módja másodlagossá vált –, Csernus festészete viszont kivételes módon az európai klasszikus, akadémista tradíciókhoz kapcsolódott. Hozzátette, Csernus Tibor a magyar kortárs festészet egyik legmeghatározóbb figurája volt a 20. század második felében. Az 1964-ben Párizsba emigráló és haláláig ott élő festő, bár Nyugat-Európában komoly kar-riert futott be, a magyar művészeti élet-ben egyáltalán nem volt jelen egészen 1989-es első jelentősebb budapesti kiállításáig. Emiatt ebből az időszakból a magyar közgyűjteményekben szinte egyáltalán nincsenek alkotásai – tette hozzá az M1 tévécsatornán egy interjúban. Az akkori kiállítása eredményeként a kilencvenes években induló új magyar figuratív tendenciákra már óriási hatással volt.
