Csütörtökön este fél 8-kor a Zeneakadémián tartja következő koncertjét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kirill Karabits vezényletével, valamint a világhírű svéd klarinétművész, Martin Fröst közreműködésével.
Az együttes tegnapi közleménye szerint az est témája Amerika: a műsorban szereplő szerzők – Stravinsky, Copland és Rachmaninov – életében a közös pont, hogy mindhárman az Egyesült Államokban hunytak el. Előbbitől a Pulcinella-szvit hangzik el, ennek előzménye a Szergej Gyagilev, az Orosz Balett impresszáriójának felkérésére írt tánczene. A 18. századi itáliai kották alapján komponált mű Stravinsky neoklasszikus korszakának kiemelkedő darabja, amelyből 1922-ben állított össze nyolctételes zenekari szvitet.
Aaron Copland Klarinétversenye a következő műsorszám, amely 1947–48-ban keletkezett Benny Goodman amerikai jazzklarinétos felkérésére, ősbemutatója 1950-ben volt New Yorkban a megrendelő szólójával és Reiner Frigyes vezényletével. Dallamvilágában számos hagyományos stíluselem vegyül észak- és dél-amerikai szórakoztató zenei hatásokkal, utóbbi a szerző Rio de Janeiróban tett utazásának hatása.
Az est zárásaként pedig Rachmaninov harmadik szimfóniája hangzik el. Az orosz szerző 1918-as emigrációja után hosszú évekig csak két művet komponált, mert zongoraművészként tartotta el magát. Az 1936-os harmadik szimfóniája csaknem harminc évvel az előző után készült, és bár addigra sok új szín jelent meg palettáján, szigorúan betartotta a műfaj klasszikus formáit e művében is.
Aaron Copland Klarinétversenye a következő műsorszám, amely 1947–48-ban keletkezett Benny Goodman amerikai jazzklarinétos felkérésére, ősbemutatója 1950-ben volt New Yorkban a megrendelő szólójával és Reiner Frigyes vezényletével. Dallamvilágában számos hagyományos stíluselem vegyül észak- és dél-amerikai szórakoztató zenei hatásokkal, utóbbi a szerző Rio de Janeiróban tett utazásának hatása.
Az est zárásaként pedig Rachmaninov harmadik szimfóniája hangzik el. Az orosz szerző 1918-as emigrációja után hosszú évekig csak két művet komponált, mert zongoraművészként tartotta el magát. Az 1936-os harmadik szimfóniája csaknem harminc évvel az előző után készült, és bár addigra sok új szín jelent meg palettáján, szigorúan betartotta a műfaj klasszikus formáit e művében is.
