Ismerkedjünk meg Borszékkel, Erdély leghíresebb, Magyarországon is forgalmazott ásványvizének névadójával. A városkában napjainkban tizenöt bő vizű természetes és öt fúrt forrás szénsavas, káliumot, magnéziumot és oldott nátriumsókat tartalmazó vizét palackozzák vagy használják fürdésre.
A huszadik század elejére épült ki a fürdőváros (Forrás: fortepan.hu)
Apafi Mihály fejedelem tanácsosa, majd kancellárja, Bethlen Farkas ír először a borszéki források vizéről Historia de rebus Transylvanicis című történeti munkájában, amely e sok vért és vihart látott föld 1525 és 1609 közötti történetét meséli el. Itt szerepel, hogy Báthory Zsigmond, a hatalomból 1602-ben önként távozó és csehországi várába visszavonuló fejdelem betegségére 1594-ben borszéki forrásvizet rendelt Gyulafehérvárra olasz orvosa. Hogy a kúra sikerrel járt-e, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy nem egészen két évszázad múltán a jezsuita tudós, Fridvaldszky János is megemlékezik az itteni vizek kitűnő gyógyhatásáról, Minerologia Magni principatus Transylvaniae című szakmunkájában. Ekkoriban egészen biztosan már fából épült fürdőházak is álltak itt, a tenger szintje fölött 900 méteres magasságban elterülő völgyben, a Görgényi-, a Beszterce- és a Kelemen-havas találkozásánál. Ahol manapság állítólag a legtisztább a levegő egész Romániában.
A jelenleg is túlnyomó többségben magyarok lakta település csak az 1800-as évek elején kezd igazán benépesülni. A területe Gyergyóditró és Gyergyószárhegy falvak közös legelője volt, amikor 1805-ben megérkezett az élelmes Zimmethausen Arnold geológus, és bérbe vette a forrásokkal együtt a völgyet. Az akkor már a szomszédos országokban is ismert borvíz palackozásához nyomban üveggyárat is alapított, amelyet a helyben bányászott lignittel működtettek. Nem mellékesen a két falu lakossága is jól járt az üzlettel, mert a bérleti szerződésben azt is kikötötték, hogy a palackozott vizet csak szárhegyi és ditrói szekeresek fuvarozhatják. Ők pedig kaptak is az üzleten, olcsón megvették a borszéki vizet, aztán terítették egész Erdélyben, s jó üzletet csinálva eljutottak Moldvába és még a messzi Bukarestbe is. A konjunktúrának végül a vasút vetett véget, de ekkor már Borszék talán híresebb volt a fürdőjéről. Kiderült, a források vize és iszapja csodákra képes a reuma elleni küzdelemben, és 1846-ban el is kezdik az utat építeni ide Gyergyóditróból. A fürdőtől kilencvenöt kilométerre lévő Szászrégenbe érkezőket például 1896-ban Borszék feliratú gyorskocsik várták az állomáson, amelyek váltott lovakkal állítólag kilenc óra alatt tették meg az utat. Aztán 1914-ben már autókkal hordták fel Maroshévízről a vendégeket, akik bérelhető villákban, panziókban találtak szállást maguknak. A források közül jelenleg a legnagyobb vízhozamot a Főkút éri el, napi kétszázharmincezer literrel, a Köztársaság-forrás hetvenötezer litert termel, a Boldizsár- vagy Madonna-forrás napi hatezer-hatszáz litert, a László-forrás ötezer-egyszázat. Borszék természeti ritkaságai közé tartozik még a Vastag-pados nevű travertin domb, kilencszázhetvenöt méteres magasságban, másfél négyzetkilométeres területen. A fehér, barnás-szürkés színű, jól faragható-fűrészelhető édesvízi mészkövet a környéken és bukaresti vagy csíkszeredai középületek díszítésén használták.
Ferenc József még a borszékit nevezte a borvizek királynőjének, ugyanakkor jelenleg legalább harminc nagyobb borvízpalackozó működik Erdélyben, többek között Csíkszeredában, Csíkszentkirályon, Kovásznán, Sugásfürdőn, Zsögödfürdőn és Előpatakon. Azt is kevesen tudják, hogy csak a Hargitán százhárom kisebb falusi fürdő, száraz vagy nedves mofetta működik, ezek nagyobbik részét az utóbbi évtizedben újították fel. A munkálatok sokszor kalákában, anyaországi egyetemisták közreműködésével történtek. Így újra használatba lehet venni azokat a dédapák által használt kis, fával vagy kővel kirakott medencéket, amelyek enyhülést nyújtottak a fájó, munkában elnehezült végtagoknak, öregedő, elgyötört testeknek.
