Legjobb férfiteniszezőnk, Fucsovics Márton számára sokáig emlékezetes marad az idei év. Bekerült a világ legjobb száz játékosa közé, s a hátán vitte be a csapatot a Világcsoportba a Davis-kupában. Lapunknak a tenisz mellett a magánéletéről is beszélt.

– Hogyan sikerült a lánykérés?
– Nagyon készültem rá, izgultam, igaz, Anett, a menyasszonyom is tudta, miért utazunk a Maldív-szigetekre, így nem volt meglepetés. Úgy értem, ezen a gyönyörű helyen sikerült megadni a módját a lánykérésnek. Anett is meghatódott, és igent mondott.
– A legutóbbi sajtótájékoztatóján könnyekkel küzdve mondott köszönetet az edzőjének, a szövetségnek, a szurkolóknak a támogatásért. Mindig ilyen érzelmes?
– Gyakran elragadnak az érzelmek, mint például életem egyik legemlékezetesebb mérkőzésén, amikor vereséget szenvedtem ugyan a horvát Cilictől, a közönség mégis úgy ünnepelt, mintha én győztem volna. Megindító volt. Tényleg érzelmes típus vagyok.
– Egy éve, egy interjúban azt mondta, hogy a 2017-es év döntő lesz a karrierje szempontjából. Úgy látszik, tényleg az lett.
– Igen, így van. Bár a sikerek mellett bőven volt nehézség is. Ne felejtse el, hogy nehezen indult az esztendő, kínzó sérüléssel bajlódtam, minden mozdulat fájt, miközben edzettem vagy játszottam. Erről a mélypontról kellett felállnom, s apró lépésekkel és szerencsére egyre jobb játékkal, előbbre jutottam.
– Lehet tudni, mi okozta az egészségügyi problémákat?
– Még az orvosok sem nagyon tudták a választ, én pedig sokat szenvedtem. A szlovákok elleni Davis-kupa-mérkőzésen például olykor a csillagokat láttam, mégis sikerült túljutni a holtponton.
– Mikor fordult minden jóra?
– Itt, Budapesten, az ATP-tornán. Újra szeretném kifejezni a hálámat Sávolt Attilának, az edzőmnek és a szövetségnek. Attila akkor is mellettem volt, amikor nagyon magam alatt voltam. Voltak közöttünk ugyan konfliktusok, de ő remek pedagógiai érzékkel és hasznos tanácsokkal segített. Hálás lehetek a szurkolóknak is, akik el sem tudják képzelni, milyen sokat segítettek az oroszok elleni Davis-kupa-mérkőzés legnehezebb pillanataiban.
– Melyik győzelme a legemlékezetesebb az idei esztendőből?
– Egyértelmű, hogy az oroszok elleni Dk-meccsen aratott két egyes, valamint a Cilic elleni, számomra győzelemmel felérő vereség.
– Mint top százas játékos, most már nagyobb létszámú csapattal utazik majd a tornákra?
– Én azt még nem engedhetem meg magamnak. Nem tudok külön erőnléti edzőt, pszichológust, gyúrót és szakácsot vinni magammal versenyről versenyre. Úgy tervezzük, hogy a menyasszonyom elkísér majd Ausztráliába, de Sávolt Attilán kívül más nem lesz velem.
– Mi a cél 2018-ra?
– Elsősorban szeretném megvetni a lábam az első százban, minél jobb eredményeket elérve, hogy aztán lépdeljek előre az ötvenedik hely felé. A többiről egyelőre még nem álmodozom. Indiában, Punéban lesz január elsejétől az első versenyem.



