A vállalati ügyfelekre koncentráló valamennyi bank megmarad a magyar piacon, sőt ez a kör még bővülhet is. A szektornak bőségesen vannak forrásai a hitelkihelyezésekhez mind a céges, mind a lakossági ügyfelek számára.
A háztartások élénkülő jelzáloghitel-felvételi kedve, amelyet a Családok Otthonteremtési Kedvezménye (CSOK) támogat, segítheti az ingatlanpiac élénkülését, amely a gazdasági növekedésben is fontos szerepet játszik – mondta el lapunknak Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára.
– Lassan már két hete elérhető a bankhiteleiket problémásan törlesztők egy csoportja számára a magáncsőd intézménye. Vannak-e már kezdeti tapasztalataik a bankoknak?
– A magáncsőd meglehetősen összetett procedúra, amelybe a bekapcsolódás és a folyamat felépítése több hónapot vesz igénybe. Majd csak ezt követően lehet a tapasztalatokról beszámolni. Egyelőre annyit lehet elmondani, hogy van érdeklődés a megoldás iránt. A csatlakozáshoz alapos dokumentálásra és hosszabb időre van szükség, hogy a jogszabályoknak megfelelve a Családi Csődvédelmi Szolgálat és a bank pontosan fel tudja mérni az ügyfél lehetőségeit.
– Vajon hány bajba jutott adóson segíthet a magáncsőd lehetősége?
– Mindenekelőtt az a fontos, hogy mindenki a számára megfelelő megoldást kapja. Ne legyen „filmszakadás” a Nemzeti Eszközkezelő (NET), a magáncsőd intézménye és a szerződés szerint törlesztők vonulatában. Vagyis akik még nem szorulnak rá a NET segítségére, azok zökkenőmentesen be tudjanak lépni a magáncsődöt igénybe vevők körébe. A NET partnerei természetesen kívül esnek ezen a körön. Mint ahogy azoknak az ügyfeleknek sem a magáncsőd szigorú feltételrendszere a megoldás, akik a szerződésüknek a bankokkal való együttműködés keretében eleget tudnak tenni.
– A három csoport közötti határokat nem lehetett könnyű meghúzni.
– A NET és a magáncsőd közötti határ meghúzása elég jól sikerült, hiszen a NET bővítése napirenden van, így alulról el lehet érni a magáncsődös ügyfélcsoportot. Ám a magáncsőd és a szerződés szerint teljesíteni tudók között még pontosításra szorulnak e feltételek. Biztosan módosítandók a belépési küszöbök. Például a hatvanmilliós lakáshitelt és a négy-öt szobás lakásokat, házakat egy lapon sem szabadna említeni a tényleges rászorulókkal. Ez szociális szempontból elfogadhatatlan. Egyébként az európai tapasztalat is azt igazolja, hogy nehéz elsőre jól meghúzni ezeket a határokat. Alulról építkezve érdemes az átmeneti határokat meghúzni.
– Elsősorban mely országokra gondol „európai tapasztalat” alatt?
– A német és osztrák kultúrához hagyományosan, évszázadok óta közel áll a magyar gyakorlat. Ezeket említeném példaként most a magáncsőd esetében is.
– Annak idején a lakástakarék-pénztárak és a jelzálogbankok megjelenésekor is hasonlóan tipizálták a piacot. Mondván, a lakástakarékoknak inkább az osztrák és német területeken vannak hagyományai, míg a jelzálogbankok inkább az angol-szász viszonylatban terjedtek el. Ehhez képest manapság inkább jelzálogbankok megalakulásáról hallani.
– Ez a kormányzati, szabályozói akaratnak megfelelően alakul így. Ami a honi piacon működő négy lakástakarék-pénztárat illeti, azok népszerűek, lefedik a piacot és képesek megfelelni az ügyfelek igényeinek. Sőt a pénzügyi krízis során a leginkább válságálló intézményeknek bizonyultak. A jelzálog-hitelintézetek esetében egészen másról van szó. Azért lehet mostanában új jelzálogbankok alakulásáról hallani, mert azok már a Magyar Nemzeti Bank jövőre vonatkozóan előírt, úgynevezett makroprudenciális követelményeihez való igazodást segítik.
– Amennyiben?
– Amennyiben a bankoknak a hosszú futamidejű hiteleket jelentős részben hosszú futamidejű forrásokkal kell fedezni, akkor ennek a követelménynek a bankszektor leginkább jelzálogbankok által kibocsátott jelzálog-hitellevelek piacra dobásával tehet eleget.
– Az Erste nem is oly régen már bejelentette, hogy jelzálogbankot alapít, amellyel az FHB, az OTP és az Unicredit mellett negyedik szereplőként jelenik meg a piacon. De hányan lehetnek még?
– A jelzáloghitel-piacon belátható időn belül öt-hat, legfeljebb hét szereplővel számolunk, ám egyelőre csak sejtéseink vannak a konkrétumokat illetően. A piaci logika szerint azok a pénzügyi intézmények hoznak létre jelzálogbankot, amelyek a lakossági piacon amúgy is aktívak.
– Milyen további változások mutatkoznak még a hazai bankpiacon? Az univerzális nagybankok további térnyerése várható, esetleg a kisebbek is kitarthatnak?
– A magyar piac mérete alapján öt-hat nagy, univerzális hitelintézet tud mérethatékonyan működni a lakossági és a kis- és középvállalkozók piacán. Természetesen nem kizárható néhány kis, specializált, úgynevezett „niche-bank” sikeres jelenléte sem.
– A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, a hitelezési folyamatokról szóló jelentésében a lakosság körében megnövekedett hitelfelvételi kedvről adott számot. Azon belül is a lakáscélú jelzáloghitelek népszerűek. Fennállhat a veszélye annak, hogy ismét túlvállalják magukat az ügyfelek, esetleg a bankok is?
– A lakosságnál a meghatározó hiteltípus a jelzáloghitel volt és marad is. Ennek a rendkívül lecsökkent állománynak a növekedése egészséges folyamat. Ez jelzi a korábban elhalasztott igények újra jelentkezését, és az ingatlanpiac élénkülését is előre vetíti. Természetes, hogy az igényekkel együtt a hitelintézeti tevékenység is fokozódik, ha pedig az ingatlanpiac élénkül, az a gazdasági növekedés számára is húzóerőt jelent. Ez elsősorban az építőiparon keresztül valósul meg, amely a munkanélküliség csökkentésében, illetve a munkahelyteremtésben játszik fontos szerepet. Ahhoz, hogy ez az irány megmaradjon, sőt fokozódjon, feltétel, hogy a magyar fiatalok itthon éljenek, itt alapítsanak családot, és itthon vegyék meg az első lakásukat. A háztartások és a bankszektor „túlvállalásától” pedig reálisan most nem kell tartani. A bankfelügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank új előírásai megfelelő, sőt talán már túl szigorú keretet szabnak ahhoz, hogy ne alakulhasson ki még egyszer jelzálog túlhitelezési probléma.
– Mennyit segíthet pluszban a fiatalok ingatlanhoz jutásában a Családok Otthonteremtési Kedvezménye, közismertebb nevén a CSOK?
– Ahhoz, hogy a hazai ingatlanállomány minősége, korszerűsége fennmaradjon, évi negyvenezer új lakásra van szükség, amelyeknek főként az ország azon területein kell felépülniük, ahol a munkahelyi adottságok alapján arra igény van. A lakáskérdésben kiemelten a fiatal házaspároknak, a gyermekvállalás előtt állóknak, továbbá a több gyermeket nevelő családoknak van szükségük a legnagyobb segítségre.
– A vállalati hitelezés területén ellenben az MNB arról számolt be, hogy a kkv-szektorhoz kihelyezett hitelállomány kedvező tendenciát mutat, a nagyvállalatoké viszont visszaesett.
– A válság alapján átalakultak a hitelezési folyamatok. A bankok hitelnyújtási képessége folyamatos, forrásaik bőven rendelkezésre állnak. A válság alatti hitelezési visszaesést a Növekedési Hitelprogrammal (NHP) az MNB-nek sikerült valamennyire visszafognia. Ugyanakkor a válság egyik nyoma, hogy a fennmaradt közép- és nagyvállalatok bőséges pénzügyi tartalékot hoztak létre. Vagyis van elég pénz az új beruházások elindításához.
– A kkv-szektornak mennyiben jelentett segítséget az NHP?
– Ha a program csak azt érte volna el, hogy minden vállalkozó még egyszer átgondolja a bővülés, fejlesztés és feltételként a hitelfelvétel lehetőségét, már akkor megérte elindítani. Az NHP ezen messze túlmutatott, hiszen több száz milliárd forintos hitel kihelyezésével megállította a vállalati hitelállomány gyors csökkenését.
– Vajon a nagyvállalatok hiteléhsége miért esett vissza?
– Említettem már a fejlesztési szándékokat ma még meghaladó belső pénzbőséget, de fontos az is, hogy a nagyvállalatok jó része nem Magyarországon veszi fel a hiteleket, hanem a külföldi anyacégtől vagy banktól. A rendkívüli, más országokénál összehasonlíthatatlanul nagyobb központi terhek hatására a magyar bankszektor elvesztette régiós versenyképességét. A nagyvállalati külső finanszírozásnál tehát fennáll a veszély, hogy idővel nem a magyar bankszektor nyújt majd a magyarországi vállalati tevékenységekhez és bővítésekhez támogatást, így e tevékenység haszna is, adóvonzatával együtt, kikerül az országból.
– Ez előre jelezhet valamiféle átalakulást a nagyobb vállalati ügyfeleket kiszolgáló bankok piacán?
– Szinte valamennyi vállalati bank megmaradt a piacon. A bankszektor szereplői tizenkét országból érkeztek, és pontosan ezek az országok adják a hazánkba irányuló tőkeimport 80-85 százalékát. Ugyanis a bankoknak nem csak az a feladatuk, hogy számlát vezessenek, betétet gyűjtsenek és hiteleket nyújtsanak, hanem az üzleti tanácsadás és a folyamatos konzultáció is. Ez a vállalati irányultságú banki jelenlét a tőkét váró országoknak nagyon fontos, hiszen ez a fejlődés útja.
– Pedig a devizahitelezési veszteségek rendezése és a banki különadó nem kedvezett az elmúlt időszakban a honi bankszektornak. Mennyit is buktak ezeken a tételeken?
– A bankszektor a lakossági devizahitelek végtörlesztése és elszámolása, a különadók, az extra illetékek, továbbá a nem banki hitelintézetek és befektetési társaságok felelőtlen menedzselése miatt az elmúlt öt évben a tőkéje hozzávetőleg kétharmadát bukta el.
– Ez a bukás nagyságrendileg mekkora összeget jelent?
– A tényleges magyar banki működés eredménye az európai normáktól több mint háromezermilliárd forinttal maradt el a mögöttünk álló évtizedben. Amennyiben csak ezt az elmaradást hitelként kihelyezhettük volna a gazdaságba, az ebből származó GDP-növekedés mostanra már meghaladta volna az igazságtalan terhek mértékét.
