A száz éve született Hubay Miklósról tartottak emlékestet a minap a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A meghívott vendégek a Kossuth-díjas drámaíró pályáját idézték fel: szó esett arról, hogy az ókori görög művekre emlékeztetnek a színdarabjai, de egyszerre volt reneszánsz és reformkori szellem is.
Egykori pályatársak, kollégák, barátok beszélgettek a száz éve született Hubay Miklós drámaíróról, munkásságáról a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékestjén, hétfőn. Prőhle Gergely főigazgató köszöntőjében hangsúlyozta, nagy öröm Hubay Miklós életét felidézni, hiszen átfogó világképe nagy hatással volt környezetére. A Bajor Gizi Színészmúzeumban épp a századik születésnapján, április 3-án nyílt kamarakiállítással pedig színházi működését kívánjuk bemutatni – tette hozzá. Ács Margit író, műkritikus egy, az alkalomra írt esszéjében emlékezett vissza pályatársára, barátjára. Összetett, ellentmondásos élet, sors volt Hubay Miklósé – mondta. Az írói szerep ugyanis nem más, mint közvetítő egy és minden között. Az igazi világfi drámaíróval az 1960-as években ismerkedett meg, aki a feszültségek létrehozásának igazi nagymestere volt. Látta a sorsot és tisztelte, ahogyan az ókori görögök – tette hozzá Ács Margit. Úgy fogalmazott: a műveit bizalmatlanság övezte, ennek oka az lehetett, hogy dramaturgiája szembement a 20. század második felének szellemiségével, a drámaíró azonban nem szolgálhat egyetlen igazságot. A nyolcéves korától színházba járó Karinthy Márton rendezőként dolgozott együtt Hubay Miklóssal. Az Egy szerelem három éjszakája című darab 1961-es premierjén is ott volt gyerekként a Petőfi Színházban. Karinthy szerint Hubay nagyon otthon volt a színházi világban, drámái az ókori görög drámákra emlékeztetik – mondta. Majd hozzátette, finom humorának, szellemességének is köszönhető, hogy mindig jó volt vele találkozni. Zsille Gábor költő, műfordító arról számolt be az esten, hogy a drámaíró társaságában lenni olyan volt, mintha megelevenedett volna az egész 20. század, hiszen Hubay mindenkit ismert. Hallgatni őt pedig olyan volt, mint egy rendhagyó irodalomóra. Hubay a PEN Club elnöke volt, míg Zsille Gábor a titkára, így rengeteg időt töltöttek együtt. Hubay Miklós egyszerre volt reneszánsz, humanista, reformkori, ugyanakkor volt benne valami mikszáthos és krúdys is. Élete állandó drámai alapanyag, drámai szituáció volt – mondta. Hozzátette: ráadásul nem csak a drámában volt otthon, hanem erős költői énje is volt, emellett fantasztikus memóriával rendelkezett, a fél magyar irodalmat kívülről idézte. Zsille végezetül kiemelte, hogy öntörvényű és szabad ember volt, igazi világpolgár, aki szerette az életet, és akitől mindig lehetett tanulni.
Az esten Csikos Sándor színművész olvasott fel részleteket az alkotó műveiből, és Hubay kedvenc költője, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét is előadta.
Az esten Csikos Sándor színművész olvasott fel részleteket az alkotó műveiből, és Hubay kedvenc költője, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét is előadta.
