Ellentmondanak egymásnak a vezető nyugati politikusok kijelentései a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményről folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban. A főtárgyalók és az államfők látják a megegyezés esélyét, de egyéb kormányzati szintű nyilatkozatok a folyamat kudarcát vetítik előre.
Folytatni kell a tárgyalásokat – jelentette ki tegnap Angela Merkel német kancellár. Úgy fogalmazott: mindent támogatni kell, ami képes munkahelyeket teremteni, és a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) is ilyen. Megrekedtek a tárgyalások, még ha ezt senki sem ismeri el hivatalosan – ezt Sigmar Gabriel német alkancellár és gazdasági miniszter mondta két hete. Matthias Fekl francia külkereskedelmi államtitkár úgy nyilatkozott, hogy hazája nem nyújt tovább támogatást az egyeztetéshez. Francois Hollande francia államfő mérsékeltebb volt, de ő sem lát esélyt arra, hogy az idén le tudnák zárni megállapodást. A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szerint a folyamat még nem zárult le, így érdemi következtetéseket nem lehet levonni.
A TTIP alapvetően az Európai Unió és az Egyesült Államok piacai közti vámok és nem vámjellegű akadályok döntő többségének megszüntetését vagy nagyarányú csökkentését célozza. Ez önmagában nem lehet probléma, hiszen az unió belső piaca is ezen az elven működik. Az európai aggályok alapvetően az eltérő szabványok, a tőkeerős amerikai vállalatok és az amerikai típusú választottbíráskodási rendszer köré összpontosulnak. Az eltérő szabványok problémája azt jelenti, hogy az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi, munkaügyi, környezetvédelmi, egészségügyi szabályai lazábbak az unióénál. Amerikában például egy élelmiszer piacra dobható és ott is tartható, amíg be nem bizonyosodik, hogy az egészségre veszélyes, míg nálunk először bizonyítani kell, hogy nem veszélyes, csak utána lehet forgalomba bocsátani. Ahogy Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára a lapunknak adott interjúban fogalmazott: a környezet-egészségügyi, az állatjóléti, a munkajogi intézményeink magas színvonalúak, azokból nem adhatunk lejjebb. Sokszor elhangzik a vitában, hogy a két fél vállalatainak tőkeerejét nem lehet összevetni egymással. Amikor ugyanis egy tengerentúli nagyvállalat éves nettó árbevétele képes meghaladni egy átlagos közép-európai ország bruttó hazai össztermékét, szakértők szerint nehéz gátat szabni az amerikai piaci túlsúlynak: állásfoglalásuk szerint egyedül a német autóipar lenne képes profitálni a közös szabad piacból. A többi piaci szegmenst, különösen az európai mezőgazdaságot pedig a félelmek szerint ellepheti az amerikai tőke és áru.
Az Egyesült Államok által erőltetett választottbíráskodási rendszer nem sérti az unió piacát, de idegen az európai jogfelfogástól. A rendszer lényege az eredeti elképzelés szerint az volna, hogy a befektető vállalat egy ad hoc bírói fórum előtt perelhetné a tagállamot, amennyiben annak jogalkotása vagy jogalkalmazása hátrányos helyzetbe hozná. A jog egyoldalú, az állam nem perelheti a befektetőt. A kritikák szerint ez irreálisan széles teret ad a vállalatok számára az államokkal szemben, ráadásul maga az eljárás nem nyilvános, az ítélet elleni fellebbezés pedig nincs. Az Európai Bizottság már tett javaslatot egy puhított verzióra, amely fellebviteli rendszerrel, állandó bírákkal és nyilvános eljárással számol, de az amerikai fél ez idáig nem reagált rá.
A sajtó ráadásul nem sokat lát a folyamatból: az amerikai fél ragaszkodik ahhoz, hogy a nyilvánosságot kizárják a tárgyalásokból. A Greenpeace által az idén májusban kiszivárogtatott jegyzőkönyvek szerint ráadásul a tengerentúli fél igyekezett gazdasági nyomás alá helyezni az uniót, hogy minél előbb megszülessen a megállapodás. De hiába fogadja el az Európai Bizottság az egyezményt, annak még át kell futnia az Európai Tanácson, az Európai Parlamenten, továbbá az uniós tagállamoknak egyenként is ratifikálniuk kell. Nem tudni, elfogadják-e valaha is a szerződést, vagy milyen tartalommal. Mikola István lapunknak mondta: az egész Európai Unió észnél van, nem lehet ránk kényszeríteni egy olyan egyezményt, amelyből csak hátrányunk származik.
Az európai uniós tagállamok kezdenek kihátrálni
5 perces interjú: Hörcsik Richárd, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke
– Hogyan értékeli a német gazdasági miniszter és a többi politikus nyilatkozatát, illetve a tárgyalási folyamatot?
– Egyelőre megrekedtek a tárgyalások, erre számítani lehetett. Várjuk a fejleményeket, azt, hogy az Európai Bizottság hogyan áll a kérdéshez. Cecilia Malmström, a bizottság kereskedelempolitikáért felelős tagja nemsokára Budapestre érkezik, közli majd velünk az álláspontjukat.
– Az európai és amerikai főtárgyaló cáfolta a kudarcot. Egy politikus, aki nincs ott az egyeztetésen, mennyire lát bele a tárgyalásokba?
– Mindenképpen reális képet kap róla. Ráadásul a kormányzati szintű nyilatkozatok azt jelzik, hogy az uniós tagállamok kezdenek kihátrálni a folyamat mögül: a német és francia álláspont előre vetíti a folyamat megrekedését.
– A német gazdasági miniszter azt mondta, hogy egy kérdésben sincs megállapodás. Ez mennyiben igaz?
– Vannak bizonyos konszolidált szövegek, amelyek annyit jelentenek, hogy az álláspontjaink közeledtek, de konkrét megállapodás valóban nincs egy kérdésben sem. Ráadásul, ha bizonyos kérdésekben, például a választottbíráskodási rendszerben nem enged az amerikai fél, akkor a magyar parlament biztosan nem fogadja el az egyezményt.
– És mit gondol a tárgyalások folytatásáról?
– Elbizonytalanodtam a jövővel kapcsolatban. Amerikai részről sem érezzük a nyomást a gyors lezáráshoz, az elnökjelöltek közül Donald Trump kifejezetten ellenzi az egyezményt. Egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy egyáltalán megszülessen a TTIP.
