Három napon át fogyatékkal élő gyermekek és profi felnőtt lovasok vették birtokba a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti lovasközpontját. A 14. alkalommal megrendezett díjlovas- és lovasterápiás versenyre több százan érkeztek tizenhárom országból és Magyarország minden tájáról.
A vezetőszáron körben ügető ló hátán egy kisiskolás fiúcska tornázik. A vézna gyermek feltérdel, feláll, még bukfencet is vet a lovon. Marci (a gyermek nevét megváltoztattuk – a szerk.) tanulásban akadályozott kisdiák, ő és sortársai versenyeztek a hét végén Fóton, a Magyar Lovasterápia Szövetség és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat közös háromnapos eseményén.
A több számból álló versengésre százhetven tanulásban és értelmileg akadályozott, autista, mozgás-, látás- és hallássérült fiatal érkezett az ország minden tájáról, Mosonmagyaróvártól Várpalotán át Hódmezővásárhelyig, csaknem húsz településről – mondja Bozori Gabriella, a Magyar Lovasterápia Szövetség ügyvezető alelnöke. A gyerekek díjlovaglásban és különböző ügyességi számokban vetélkedhetnek, a feladatokban egy a közös, a ló.
A látássérült gyerekek ugyanúgy tudnak lovagolni, mint a látók – tesz megdöbbentő kijelentést Szüle Eszter, a Vak Diákok Sportegyesületének lovasterapeutája. Megmagyarázza: a lovasok lépésszámlálással, valamint hangutasításokkal tájékozódnak a pályán – a paraversenyeken ez utóbbi teljesen szabályos, teszi hozzá. Miközben beszélgetünk, az ügyességi pályán a gyerekek hulahopp karikát akasztanak egyik és másik lábukra lovaglás közben, majd a derekukra húzzák.
A lovaglással a látássérült gyerekeknek olyan színtér nyílik meg, mint a látóknak, sportolás közben különböző mozgásfunkciókat fejlesztenek. A látássérülteknél fontos, hogy kézügyességük minél fejlettebb legyen, ugyanis a tapintáson keresztül érzékelik a világot. A lovas foglalkozások motiválttá teszik a gyerekeket, akik csak az első lóra ülésig, a hátas első nyerítéséig, prüszköléséig tartanak az állattól, utána játékosan tanulnak. A terápiákat már óvodáskorban elkezdik. Átsétálunk egy másik pályára, ahol Szabó László, a Magyar Paralimpia Bizottság elnöke szurkol a paradíjlovasoknak rendezett bajnokságon. E versenyszámban mozgás- és hallássérült, valamint értelmi fogyatékos lovasok indulnak. Az elnök elmondja, a sportolók hozzáállása példaadó, hiszen még egy egészséges embernek sem egyszerű biztosan megülni a lovat. Hangsúlyozza, a ló idomítása, vezetése sokat segít az értelmi fogyatékosoknak, az állat közelsége kiváló terápiás eszköz is a fogyatékkal élők számára,
Magyarországon sajnos kevésbé része a köztudatnak, hogy a fogyatékossággal élők is szeretnek sportolni, mozogni. Ezért minden évben egyszer megnyitjuk a nyilvánosság előtt a lovasterápiás központunkat, s bár meghívtunk a versenyre olimpiai bajnok lovasokat is, ilyenkor minden csak a gyerekekről szól – mondja Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke. Ennek megfelelően a komolyabb nyereményeket is a gyermekek versenyén osztják ki, ami nagy segítség az őket foglalkoztató sportkluboknak, iskoláknak. Hogy milyen ügyesek a fiatal indulók, arra már a bevezetőben is rámutattunk, de ahogy az elnök fogalmaz, sok esetben a fogyatékkal élő gyermekek rátermettebbek, mint az egészséges felnőttek. Erre jó példa a vasárnapi közös ügyességi szám, amelynek során például egy pohár vizet kell tálcán vinni a lovasnak, majd egy vödörbe összegyűjteni minél gyorsabban a vizet. „Úgy gondolom, az ilyen versenyekkel meg tudjuk változtatni az emberek gondolkodását bizonyos kérdésekben, és rádöbbentjük az egészségeseket, bizony akad az életnek olyan területe, amelyben a fogyatékkal élők az ügyesebbek. Csak legfeljebb ők másképp élnek, másképp mozognak, esetleg kevésbé látnak” – szögezi le Edvi Péter.
