Ma nyolcvanöt éve, 1931. május 14-én született Huszárik Zoltán filmrendező. Az 1981-ben elhunyt, Balázs Béla-díjas és posztumusz Kossuth-díjas alkotó a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára felvételt nyert az ötvenes évek elején, azonban, mivel családja kuláklistára került, távoznia kellett, s csak 1959-ben térhetett vissza a főiskolára.
Addig dekoratőrként, világosítóként próbált elhelyezkedni a filmgyárban. Eredetileg grafikusnak készült – felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára is –, így néhány rajzfilm elkészítésében részt is vett. Végül Várkonyi Zoltán ajánlására visszavették. Máriássy Félix osztályában végzett, vizsgafilmje a Játék volt. Nem akarták elfogadni, de a római filmfőiskola igazgatója éppen részt vett a vetítésen, és megdicsérte az alkotást, így engedték diplomázni.
Huszárik részt vett a fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának alapításában, ahol elkészítette az Elégia című rövidfilmjét, amellyel elnyerte az oberhauseni filmfesztivál fődíját. Ahogy a korszak másik nagy filmes zsenije, Bódy Gábor megjegyezte, ez az első magyar film, amely a film nyelvén gondolkodott – későbbi rövidfilmetűdjei, a Capriccio, a Tisztelet az öregasszonyoknak és az A piacere szintén hasonló vizuális nyelven szólnak. Első nagyjátékfilmje az azóta kultuszfilmmé vált Szindbád volt 1971-ben. A Krúdy-világot hitelesen, de öntörvényűen megjelenítő munka főszereplőjének a rendező Vittorio De Sicát szerette volna megnyerni, de végül Latinovits Zoltán játszotta el. A filmet nagyrészt az akkori Csehszlovákiában forgatták, az operatőr Sára Sándor volt. A nyíregyházi bemutató után a többször visszadobott forgatókönyvön alapuló mű – újdonsága abban áll, hogy nincs klasszikus értelemben vett története, és a különféle valós és álomidők keverednek benne – sikeres lett, ma már egyes jelenetei is közös kulturális kódok.
Huszárik második játékfilmje, a Csontváry hasonló filmnyelven szólal meg, mint a Szindbád. A mű öt év alatt készült el. Főszereplője ennek is Latinovits lett volna, a színész azonban 1976-ban meghalt, így Itzhak Finzi bolgár színész játszotta el. A mű 1980-ban megbukott – mai szemmel azonban modernnek és érvényesnek tűnik. Huszárik Zoltán ötvenévesen, hirtelen halt meg.
