Filológiai kalandokról és Kosztolányi Dezső kéziratainak hányattatott sorsáról meséltek a Béla, a buta és A rossz orvos kritikai kiadásának szerkesztői a kötet bemutatóján: bár Kosztolányi házát a második világháborúban bombatalálat érte, és kéziratainak nagy része elkallódott, a kutatók munkájának köszönhetően most kezünkbe kerülhetnek a leghitelesebb szövegváltozatok.
A Béla, a buta és A rossz orvos a Kosztolányi kritikai kiadások tizenegyedik megjelent kötete. Összesen harminc-harminchárom lesz, ez a magyar filológia igen nagy teljesítménye, bár inkább misszió, mint üzlet – mondta Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője a könyv csütörtök esti bemutatóján a fővárosi Írók Boltjában. Kosztolánczy Tibor irodalomtörténész azzal a felvetéssel indította el a beszélgetést, hogy a kritikai kiadás elvileg annyit jelent: „megkeresni az olvasóközönség számára a leghitelesebb szöveget”, valójában azonban nem is annyira megtalálni kell, hanem inkább kiválasztani.
Ennek kapcsán Kosztolányi publikálási stratégiájáról beszélt Sárközi Éva szerkesztő: a legnépszerűbb írók több helyre is eladták szövegeiket, Kosztolányi módszere pedig az volt, hogy bárhova, bármit, bárhányszor, minimum háromszor, de sokszor nyolc esetben is publikálta ugyanazt. Ehhez az is hozzátartozik – fejtette ki a szerkesztő –, hogy a 20. században még mintegy háromszáz irodalmi folyóirat volt Magyarországon, csak Budapesten több mint kétszáz hírlap jelent meg, s vidéken is hatalmas volt a változatosság. „Kosztolányi Dezső bármilyen típusú sajtótermékben előfordulhat, függetlenül annak politikai beállítottságától. Maximum abban válogatott, hogy kinek adja elsőként” – tette hozzá Sárközi Éva. Mint rámutatott, az író folyamatosan dolgozott a szövegein, ezért nehéz meghatározni, hogy milyen elv mentén válogassanak. Úgy határoztak, ebben a sorozatban azokat a változatokat közlik, amelyek először jelentek meg kötetben, de az összes szövegváltozatot figyelembe veszik és lábjegyzeteket készítenek.
Veress András azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy nemcsak a folyóiratok mennyisége volt több akkortájt, hanem a napilapok is jelentős szépirodalmi anyagot közöltek. Az ilyen szövegek sokszor be sem kerültek a szerző köteteibe, így sok írás van, ami elfelejtődött. A kritikai kiadás feladata, hogy „oszlassa ezt a homályt”, a filológia szépsége, hogy sokszor a teljes ismeretlent is fel kell tárni, komoly nyomozó munkát kell végezni – magyarázta. Azt is hozzátette, hogy akkoriban is a „piacról éltek rosszul az írók”, így érdekeltek voltak abban, hogy több helyre is eladják szövegeiket. A régi kritikai szabályzatok szerinte önmagukban ellentmondásos gyakorlatra épültek: az első kiadás évét tartották számon, de az utolsó kiadás szövegét vették kiindulópontnak. A rossz orvos esetében ez különösen zavaró döntés lenne véleménye szerint, mivel Kosztolányi először 1920-ban adta ki: „ez volt az első regénykísérlete”. Hét évvel később azonban új kiadás született – ekkorra azonban az író már jóval tapasztaltabb volt (már megírta utolsó befejezett regényét, az Édes Annát is), ezért fejlődéstörténeti szempontból nem lenne jó az utolsó szövegváltozatra hagyatkozni. Ennél a kritikai kiadásnál ezért úgy határoztak, a 1920-as változatot tartják meg főszövegnek, ám az 1927-es verziót is közlik teljes egészében a függelékben.
„Mi történt a Kosztolányi-kéziratokkal?” – vetette fel a kérdést ezután Kosztolánczy Tibor. „Kosztolányi házát bombatalálat érte az ostrom idején. Sokáig úgy tűnt, hogy egyáltalán nem maradt fenn kézirat” – válaszolta Veress András, és azt is hozzátette, hogy az író nagyon hanyag ember volt, levelezését gondosan őrizte, de kéziratait nem. Sárközi Éva azonban megvédte Kosztolányit: amellett, hogy a leveleit valóban dossziékba rendezve, betűrendben, kategorizálva (írók, tisztelők, támadók) tartotta számon, kéziratait is megőrizte, és később felesége is fontosnak vélte ezek megőrzését, páncélszekrényt vásárolt nekik. Az 1944-45-ös ostrom idején azonban a nyilasok felforgatták a házat, mindent kidobáltak, a zsidó származású Kosztolányinét és fiát pedig elhurcolták. Később az Akadémia munkatársai mentették meg a ház törmelékei között megbújó kéziratokat.
A beszélgetés végén a sorozat – anyagi szempontból kérdéses – jövője került szóba. „Hatvan kötetre rúgna, ha ki akarnánk adni Kosztolányi egész életművét” – mondta Veress András, és hozzátette, emiatt lesznek olyan kötetek, amelyeket interneten fognak megjelentetni: az Aranysárkány már olvasható, az Édes Anna egy hónap múlva kerül fel a világhálóra.
