Rengeteg büntetőt hagytunk ki akkortájt. A románok elleni negyeddöntőben – ez 1972-ben még a selejtezős fázisba tartozott – már a kijelölt lövő sem mert odaállni a tizenegyesponthoz. Így akkor Kocsis Lajos lépett a labda mögé, de elhibázta a lehetőséget. A négyesdöntő előtti utolsó hazai edzésen aztán Illovszky Rudolf szövetségi kapitány odajött hozzánk, s megkérdezte, ki vállalja a büntetőket Belgiumban. Zámbó Sándor meg én jelentkeztünk. A döntést egy tizenegyespárbajt követően hozta volna meg Rudi bácsi, ám mindketten ötből ötször bevettük Géczi István kapuját. Mivel Sanyi négy évvel idősebb volt nálam, ezért ő lett az első, én pedig a második számú kiválasztott.
Viszont a szovjetek elleni elődöntőben Zámbó is hibázott.
Nagyon szerencsétlen mérkőzés volt az. A kihagyott büntető mellett Konykov találatánál saját játékosunk zavarta meg Géczit. Utána hiába voltunk fölényben, már akkor sem pontozásra játszották ezt a sportágat, hanem gólokra.
Mennyire nyomta rá a bélyegét mindez a bronzmeccsre, melyet a belgák ellen vívtunk?
Tudni kell, hogy abszolút mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Már az elődöntőket megelőzően is mindenki Magyarország - NSZK finálét várt. Úgy érzem, a bronzérem már nem túlságosan motivált minket. Tompák voltunk, egyértelműen az aranyért akartunk pályára lépni.
Az 1972-es magyar-belga mérkőzés gólösszefoglalója,benne a történelmivé váló Kű-találattal.
Ezt várták a szurkolók is?
Menjünk sorjában. A futballszeretők a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy a selejtezős csoportból – ahol Norvégia, Bulgária és Franciaország volt az ellenfelünk – tovább kell jutni. A negyeddöntőben Románia ellen is egyértelműen győzelmet vártak, a záró szakasz előtt viszont mindenki elismerte, hogy a négy csapatból Nyugat-Németország a legesélyesebb. Ezzel együtt a döntőbejutást reális igényként támasztották elénk.
Az első UEFA-tagországok számára kiírt válogatott labdarúgó-bajnokságot 1960-ban rendezték, Európai Nemzetek Kupája néven. Nyolc évre rá változott az elnevezés Európa-bajnokságra. A lebonyolítás is másképp zajlott, mint ma: egészen 1976-ig csak a legjobb négy csapat vehetett részt a tornán. Így történt mindez az interjúnkban említett '72-es belgiumi megmérettetés esetében is. A torna selejtezőjének harminckét csapat vágott neki, nyolc darab négyfős csoportba rendeződve. A csoportelsők bejutottak a negyeddöntőbe, ahonnan csak a győztesek kvalifikálták magukat a zárószakaszra, azaz a szó szoros értelmében vett Európa-bajnokságra. Ott összesen négy mérkőzést játszottak: két elődöntőt, és az érmek sorsát eldöntő találkozókat. Az indulók számát folyamatosan emelve előbb nyolc, majd tizenhat nemzet kvalifikálhatta magát az Eb-kre, mígnem 2016-tól már huszonnégy ország vehet részt a viadalon.A negyedik hely után hogyan fogadták önöket itthon?
„A kertek alatt közlekedtünk”. Az egyik akkori vezető annyit mondott, amikor hazatértünk, hogy gratulál a tizenegyesemhez. Tovább nem szaporította a szót. Pedig a román-verés után mekkora eufória lett úrrá az országon...
Most is rég nem látott módon pozitív a légkör a válogatott körül.
Nagyon jót tett az országnak a kijutás. Már ideje volt elérnünk valamit, hisz futballberkekben kicsit kezdtek minket lesajnálni. A sorsolás után még a norvég delegáció is nagyon örült nekünk, aztán kétszer is legyőztük őket.
Lehetséges, hogy Franciaországban is előzetesen lenéznek majd bennünket a
csoportellenfeleink?
Megdöbbenve olvastam valahol, hogy a portugálok lekezelnek minket. Pedig nekik sincs ám annyira extra csapatuk, kikaptak Albániától, és a legutóbbi világeseményeken sem szerepeltek túl fényesen. Mindenesetre nézzenek csak le bátran bennünket, az a mi malmunkra hajthatja a vizet.
Ön mit vár Bernd Storck csapatától az Eb-n?
Ha a papírformát nézzük, akkor Izlandot meg tudjuk verni. A két másik ellenfelünktől pedig egy-egy pont elcsípése lehet reális. De miért ne győzhetnénk Ausztria ellen? Nézzük csak a magyar példát: 1954-ben mennyi esélyük volt ellenünk a németeknek? Ráadásul most Franciaországban
az utolsó mérkőzést a portugálok talán már tét nélkül vívják majd. Úgy nagyobb esélyünk lehet ellenük. Rengetegszer történt már meglepetés az Európa-bajnokságon, elég csak a dánok vagy a görögök sikerét említenem. Vetkőzzük le a kishitűségünket és legyen önbizalmunk – mindez vonatkozik a játékosokra és a közvéleményre egyaránt.
Reméljük, hogy negyvennégy év után újra születik majd magyar gól az Eb-n. Ön kitől vár gólt?
Szeretném, ha Gera Zoltán lenne az, aki átveszi tőlem a stafétabotot. Korát meghazudtoló módon játszik, és még mindig el tud dönteni mérkőzéseket – legutóbb például a Magyar Kupa döntőjét. Épp ilyen az igazán klasszis játékos, a legnagyobb tétnél tudja kihozni magából a maximumot. Mellette én Nikolicstól várok még gólt. Szerintem őt játszatni kell, mert előbb-utóbb a válogatottban is kijön majd a benne rejlő tudás. Olyan ez, mint az ultizás: aki igazán tud játszani, az úgyis nyer a végén, ha kezdetben rosszabb is a lapjárása.
Milyen lesz a magyar játékosok lapjárása az Eb-t követően, azaz, kik igazolhatnak erősebb bajnokságba?