Rendkívüli méretű bálnapusztulás borzolja a kedélyeket Argentína patagóniai partvidékén: 2026 júniusa óta több mint 300 déli simabálna-borjú pusztult el, a kutatók pedig versenyt futnak az idővel, hogy feltárják a tömeges elhullás pontos okait.
A szeptemberi felmérés során 1375 déli simabálnát számoltak össze, köztük 409 borjút. Az idei veszteség már most messze meghaladja a korábbi rekordot: 2012-ben 113 borjú pusztulását dokumentálták, ami addig a faj esetében valaha feljegyzett legmagasabb éves szám volt.
A szakemberek az első fontos nyomot a laboratóriumi vizsgálatok során találták meg. Az elpusztult állatokból vett mintákban kimutatták az Erysipelothrix rhusiopathiae nevű kórokozó baktériumot, amely súlyos fertőzést okozhat. A kórokozót már korábban is azonosították déli simabálnák borjaiban, ezért a legfontosabb kérdés most az, hogy mi változott meg az idén, ami ilyen kiterjedt pusztuláshoz vezetett. A kutatók szerint a baktérium jelenléte önmagában még nem bizonyítja, hogy minden esetben ez okozta az állatok halálát, de a vizsgálati eredmények erősen erre az irányra terelik a figyelmet.
A baktérium az úgynevezett orbáncos megbetegedés kórokozója, amely súlyos esetben a véráramba kerülhet, és a létfontosságú szerveket is károsíthatja. A fertőzés nem kizárólag a bálnákat érinti: tengeri környezetben is előfordul, és számos állatfajban, köztük halakban, rákfélékben és madarakban is jelen lehet. A sertések szintén a baktérium ismert természetes hordozói közé tartoznak. A tudósok azonban egyelőre keveset tudnak arról, hogy a kórokozó milyen változatai fordulnak elő a bálnákban, és mennyire gyakori az egészséges állatok körében.
A kutatók egyik fő feltételezése szerint a tengeri sirályok szerepet játszhatnak a fertőzés terjesztésében. A Valdés-félsziget környékén már az 1970-es évek óta megfigyelték, hogy a sirályok megtámadják a déli simabálnákat, és a hátukból csípnek ki bőrdarabokat. Az így keletkező sebek kaput nyithatnak a baktériumok előtt. Elképzelhető, hogy a madarak a csőrükön hordozzák a kórokozót, miután korábban egy fertőzött bálnát támadtak meg, de az is lehetséges, hogy a baktérium már eleve jelen van az állatok bőrén, és a sérülések teszik lehetővé a fertőzés kialakulását. A fiatal borjak különösen veszélyeztetettek, mivel immunrendszerük még fejlődésben van, és a felnőtteknél több időt töltenek a vízfelszín közelében.
A sirályok szerepe ugyanakkor önmagában nem ad teljes magyarázatot a történtekre. A madarak támadásai évtizedek óta ismertek, ezért a tudósok azt próbálják megérteni, miért okozott a baktérium éppen ebben az évben ilyen súlyos következményeket. A sirályokból is mintákat terveznek venni, hogy kiderítsék, hordozzák-e a kórokozót. A szakemberek szerint az elhullott bálnák vizsgálata mellett a teljes ökoszisztémát is tanulmányozni kell, hiszen a fertőzés más állatfajokon keresztül is terjedhet.
A háttérben környezeti változások is állhatnak. A tengervíz hőmérsékletének, sótartalmának, kémhatásának vagy a csapadék mennyiségének változása befolyásolhatja a kórokozó terjedését. A táplálék elérhetősége szintén fontos tényező lehet: ha az anyabálnák kevesebb táplálékhoz jutnak, rosszabb fizikai állapotba kerülhetnek, ami a borjak ellenálló képességére is hatással lehet. A kutatók azt sem zárják ki, hogy a baktérium egy virulensebb változata jelent meg, vagy egy korábban ritkább változat terjedt el szélesebb körben. Az El Niño éghajlati jelenség is felmerült lehetséges tényezőként, mivel befolyásolhatja az óceáni viszonyokat és a táplálék mennyiségét, ám egyelőre nincs elegendő bizonyíték arra, hogy közvetlen kapcsolatot lehessen kimutatni a jelenség és a bálnák pusztulása között.
A tömeges elhullás hosszú távú következményeit egyelőre nehéz megjósolni. A déli simabálnák hosszú életű állatok, és a borjak a teljes populációnak csak egy részét alkotják, ezért egyetlen súlyos szaporodási időszak még nem feltétlenül vezet az állomány csökkenéséhez. Ha azonban két-három vagy akár négy hasonló pusztulási hullám követné egymást, annak már komoly demográfiai következményei lehetnének. Az idei évben elpusztult borjak ugyanis a jövőben hiányozni fognak a felnőtt állományból, így a veszteség hosszú távon is éreztetheti hatását.
Az eset az emberek egészsége szempontjából is figyelmet érdemel. A baktérium emberre is átterjedhet, rendszerint sérült bőrön keresztül, ezért az elpusztult bálnatetemek érintése kockázatot jelenthet. A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a fertőzésnek kitett tengervízzel való érintkezés veszélyét sem lehet teljesen kizárni. A vizsgálatok folytatódnak, és a szakemberek remélik, hogy a kórokozó terjedésének, a környezeti változásoknak és a sirályok szerepének feltárásával sikerül megmagyarázni, miért következett be Patagóniában ez a rendkívüli pusztulás. A végleges éves adatokat a déli simabálnák egészségi állapotát figyelő program várhatóan decemberben teszi közzé. - írja a LiveScience.
