Ha nem is teljesen, de a katasztrofálishoz közeli szinten áll a fotogalvanikus napelemek újrahasznosításának aránya - nem csak idehaza, de európai viszonylatban is. Ennél rosszabb mutatót már csak a szuperfenszy'-nek és „eszméletlenül” környezettudatos dolognak kikiáltott szélkerek lapátjai esetén lehet kimutatni...
A fotovoltaikus panelek bármiféle újrahasznosítása sem Európában, sem idehaza nincs megnyugtatóan rendezve. Ezen eszközök teljes mennyiségéhez képest a feldolgozásuk roppant alacsony színvonalon áll, és egyelőre remény sincsen arra, hogy e lehangoló adat látványosan javuljon.
Elméletileg ugyan megérné a - mondjuk így - kimerült, azaz eredeti kapacitásuk töredékére esett táblák szétszedése és újrahasznosítása. Ám egy efféle céllal dolgozó gyár létesítése már önmagában is igencsak tőkeigényes folyamat, s akkor az energiaköltségeről, a környezetvédelmi előírások eredjéről és az egyéb megkötésekről egy árva szót sem ejtettünk.
Ezen túlmenően azt sem szabad elfeledni, hogy az egyre kevesebb villanyáramot szolgáltató, nem éppen két kilogrammos és nagy méretű táblákat (jellemzően a tetőkről) valakinek szakszerűen és biztonságosan le kell(ene) szerelnie, majd az így keletkezett halmazt minden közúti szabályt betartva a célhelyre, azaz az üzemhez fuvarozni.
Márpedig manapság sem a szabad, képzett és gondos munkaerőben, sem a speciális gépjárművekben és az azokat irányító sofőrökben nincs túltengés a piacon. Aki pedig elérhető, az nem bont - hanem e percekben is friss parkokat telepít. Az pedig külön keserves ráadás, hogy tízből 9,5 esetben maga a lakosság sem rajong a „feldolgozóüzemekért”, s azoknak ott tesz keresztbe, ahol csak éri.
A 2010 környékén illetve az előtt telepített napelemek mostanság érik el élettartamuk végét - tehát várható, hogy a tulajdonosaik egyre nagyobb arányban fognak tőle megszabadulni. Óvatos becslések szerint a reánk váró öt esztendőben a 400-600 ezer tonnát is elérheti az ilyen e-szemét mérete. De létezik olyan számítás, amely egymillióval (!) kalkulál - azaz ez valóban egy durva gond lesz, ha nem lépünk időben.
Arról nem is szólva, hogy ha a feldolgozói kapacitás nem bővül, akkor borítékolhatóan eltömődik a rendszer, s ezen viszonyok közül nem, vagy csak nehezen és igen drágán lehet majd kiutat lelni. (Például külföldön elvégeztetni a munkát - nem éppen öt fillérért...)
Ami biztos, üdvös lenne, ha legalább a napelemek esetében elkerülnénk a szuperzöldnek hazudott szélkerekek sorsát - melynek lapátjait jelen pillanatban egész Európában alig két-három vállalkozás dolgozza föl. A többit pedig simán elássák a határban...
