A bukaresti parlamentben átment az a törvényjavaslat, amely támogatja Románia és az ugyancsak román anyanyelvű Moldova határainak békés úton való módosítását. Ez értelemszerűen a két ország egyesülését jelenti. Ennek értelmében a román kormány azonnal elkezdheti az egyesülésre vonatkozó tárgyalásokat a moldovai hatóságokkal.
A most elfogadott román törvény szerint, a bolsevik rendszer a nagyhatalmak beleegyezésével kiszakított az anyaország testéből bizonyos részeket, amelyeket tárgyalások útján vissza kell szerezni – idézi a dokumentumot az erdélyi magyarnyelvű portál, a Főtér.
A „bolsevik rendszerre” való utalás azt jelenti, hogy a mai Moldova nagy része (Besszarábia) 1918 és 1940 között Romániához tartozott, majd 1940-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum – a Szovjetuniónak és a náci Németországnak a kelet-európai területek egymás közötti felosztásáról szóló egyezménye – következményei nyomán Moldova a Szovjetunióhoz került, majd 1991-ben az ország függetlenné vált a felbomló Szovjetuniótól.
Nagyjából ez az a történelmi háttér, amire Románia most is hivatkozik a két ország egyesülését elősegítő törvény elfogadásakor, amelyet még a bukaresti szenátusnak is el kell fogadnia. Románia és Moldova egyesülésének gondolata – gyakran „újraegyesülésként” említve – időről időre visszatérő politikai és társadalmi téma mindkét országban.
A kérdés egyszerre történelmi, geopolitikai és európai integrációs ügy is.
A fent említett történelmi megközelítésen túlmenően érdemes figyelmet szentelni a geopolitikai szempontoknak is. Feltételezve, hogy a két ország egyesül, akkor valósággá válik a Nagy-Románia álma, amelyet a második világháború befejezése óta hol titokban, hol kevésbé burkoltan Bukarestben „dédelgettek,”
Ez egy új geopolitikai helyzetet eredményezne, mert Románia majdnem 33 ezer négyzetkilométernyi területtel bővülne, ami majdnem egyharmadnyi Magyarországot jelentene. Geopolitikai szempontból a következmények komoly feszültséget generálhatnak.
Ha Moldova egyesülne Romániával, akkor a mai moldovai terület az EU és a NATO részévé válna. Az orosz stratégiai gondolkodásban ez újabb – a kelet-európai rendszerváltások óta folyamatosnak mondható – nyugati térnyerésként jelenne meg. Románia 2004 óta NATO-tag.
Az egyesülés után – legalábbis az orosz értelmezések szerint – a NATO politikai és katonai jelenléte közelebb kerülne Ukrajna délnyugati térségéhez és a Fekete-tenger környezetéhez. Nyugati elemzők ugyanakkor gyakran megjegyzik, hogy a NATO-tagság jogi kiterjesztése nem automatikus technikai folyamat lenne, hanem külön politikai és nemzetközi döntések kérdése.
A két ország egyesülésének legfőbb akadálya a Transznisztria kérdése. A régió de jure Moldova része. Viszont az 1990-es évek óta de facto külön működik. Orosz katonai jelenlét és politikai támogatás is kapcsolódik hozzá. Egy román–moldovai egyesülés felvetné, hogy mi történne ezzel a területtel. Moszkva attól tarthat, hogy elveszítené egyik regionális bázisát.
Az egyesüléspárti nézet szerint a moldovaiak és a románok közös történelmi és nyelvi közösséget alkotnak. Az orosz hivatalos történeti narratíva viszont gyakran külön moldovai identitást hangsúlyoz. Ez nem pusztán kulturális vita: az állami szuverenitás kérdéséhez kapcsolódik. Oroszország hivatalosan Moldova szuverenitásának megőrzésére és a status quo fenntartására hivatkozik, míg nyugati elemzők ezt gyakran geopolitikai befolyásmegőrzésként értelmezik.
Minden bizonnyal nem véletlen, hogy 2017-ben, nem sokkal megválasztása után Igor Dodon oroszbarát moldovai elnök Moszkvába utazott Putyinhoz bemutatkozó látogatásra. A tárgyalások végén az orosz elnök egyértelmű jelzést adott a külvilágnak, elsősorban Romániának, hogy ellenzi a Moldovával való egyesülését.
Dodon ajándékba kapta Putyintól az itáliai Bartolomeo Borghi által 1790-ben, az orosz-oszmán háború idején rajzolt Moldova térképét, amely a mai Románia egyes részeit is magába foglalta.
A Moszkvában tartott sajtótájékoztatón Dodon büszkén mutatta be a térképet, majd hozzátette: A mai Románia fele valójában Moldova. Dodon azt is elmondta, hogy sajnálja, hogy 1812-ben, amikor az Orosz Birodalom annektálta Besszarábiát, ahogy akkor Moldovát nevezték, Oroszország megállt a Prut folyónál, és nem ragadott magához minden ottani területet egészen a Kárpátokig, mert akkor a mai Románia egésze Moldvához tartozott volna – jegyezte meg Dodon, akit a Balkán Insight idézett.
Azóta más szelek fújnak Moldovában, 2020-tól Maia Sandu személyében az országnak román nacionalista nézeteket valló és unióbarát elnöke van, aki következetesen küzd hazája és Románia egyesüléséért.
Most eljutottunk az ügynek egy másik kritikus pontjához. Moldova és Ukrajna uniós felvételét Brüsszel egy „kosárba” tette. Vagyis a két országot egyszerre akarja felvenni az európai közösségbe.
Csakhogy jelen állás szerint Ukrajna felvétele – több okból is – akadozik, és a folyamat aligha fog felgyorsulni, mert ma már Brüsszelben nem beszélnek az eredetileg hangoztatott gyorsított kijevi felvételről.
Ha marad az EU közös „kosár” politikája, akkor ez jelentős hátrányt jelent majd Moldovának.
