Képzeljük el, milyen csodálatos lenne, ha egyszerre tudnánk ott lenni a Sziget összes színpadán, mintha én lennék a Dűne hercege, Paul Atreides, a Kwisatz Haderach, akinek nem csak az a képessége van, hogy a jövőbe lát, de egyszerre több helyen is ott tud lenni! Amíg az egyik színpadon tombolok a kedvenc rockzenekaromra, a másikon már éppen lazulok egy akusztikus gitárszólónál. S mindezt egyidőben! Lehetnék a fesztivál igazi kvantum-rocksztárja! Szinte látom, ahogy a barátaim irigykedve néznek rám: „Na, ő tényleg mindenhol ott van!” Ez az igazi multitasking a fesztiválokon, Paul Atreides módra! Na, pontosan ezt kívántam magamnak a szombati Sziget Fesztivál előadói programtáblájának láttán.
Egy zenész vagy zenekar számára a koncert több, mint puszta zenei előadás: ez egy összetett élmény, ahol a zene találkozik a vizuális elemekkel, az előadó személyiségével és a közönséggel való közvetlen kapcsolattal. A stúdiófelvételeken hallott dalok egyfajta tökéletességet sugallnak, ám az élő előadás éppen attól lesz emlékezetessé, hogy ebben a pillanatnyi tökéletlenségben, a színpadon megjelenő spontaneitásban mutatkozik meg a művészek valódi tehetsége és karizmája.
Végül is, egy zenésznek vagy zenekarnak arra kell törekednie, hogy a koncert ne csak egy élő lejátszása legyen a stúdióban rögzített daloknak.
Az én szubjektív megítélésemben ezeknek a feltételeknek, a szombati napon, csak egy nagyszínpados előadó felelt meg: Bebe Rexha!
De a Sziget Fesztivál idén sem okozott csalódást, hiszen Bebe Rexha koncertjén kívül három különleges fellépő is gondoskodott arról, hogy a fesztiválozók egy percre se unatkozzanak. Zoe Wees, Louis Tomlinson, és Martin Garrix koncertjei mind-mind másfajta élményt kínáltak, de egy dolog közös volt: mindegyikük koncertjén a tetőfokára hágott a hangulat. Na de lássuk, mi történt pontosan!
MH/Balogh Dávid
