Állami vagy katonai tiszteletadás nélkül temették el kedden a bolíviai Santa Cruzban a tábornokot, akinek vezetésével 1967-ben elfogták az argentin születésű kubai gerillavezért, Ernesto „Che” Guevarát. A dél-amerikai ország baloldali kormánya távol maradt a búcsúztatástól és a temetéstől.
Gary Prado Salmón nyugalmazott tábornok, akire egyes honfitársai hősként, mások kitaszítottként tekintettek 84 éves korában, vesebetegségben hunyt el szombaton.
Pradót 1967-ben „nemzeti hősnek” kiáltották ki, de 2009-ben az akkori elnök, Evo Morales elleni puccskísérletben való részvétellel vádolták meg, amiért végül elítélték és tizenegy évet töltött háziőrizetben. A 2006-tól 2019-ig a Morales vezette bolíviai kormány teljesen elhatárolódott Pradótól.
Luis Arce bolíviai elnök kormánya és a hadsereg sem adott ki gyászjelentést Prado halálával kapcsolatban, azonban Santa Cruz város és tartomány tisztségviselői megemlékeztek róla. A Prado család felháborodására – a szokásoktól eltérően – egyetlen állományban lévő katona sem vett részt a virrasztáson vagy a temetésen, és egy tiszt sem segített a koporsót a sírba helyezni.
„Nem tisztelik a férjemet. A parancsnokok megszegik a szabályokat, hogy a kormány kedvében járjanak” – nyilatkozta Prado özvegye a helyi El Deber újságnak.
Prado fia, Gary Prado Araúz a temetésen elmondta, hogy a nyugdíjas katonák szövetsége elutasította a család tiszteletadásra vonatkozó kérését.
A Franz Tamayo Egyetem politológia professzora, Paul Coca elmondása szerint Luis Acre kormánya szimpatizál Che Guevarával, és ezért nem adták meg a kellő tiszteletet a nyugalmazott tábornoknak.
A kubai forradalmár elfogásáról szóló könyvében és későbbi interjúk során Prado elmondta, hogy nem tartja felelősnek magát a gerillavezér kivégzéséért, amelyet magas rangú katonatisztek rendeltek el.
A kilencvenes évek elején Prado bolíviai nagykövet volt Nagy-Britanniában, 2000-2002-ig pedig Mexikóban töltötte be ugyanezt a tisztséget.
Che Guevara jelentős, de ellentétes megítélésű történelmi alak volt, akit az amerikai Time magazin beválasztott a 20. század száz legfontosabb embere közé. Már életében a baloldali mozgalmak bálványává és az általa megvetett kapitalisták kelendő árucikkévé vált, arca pólókon, posztereken köszön vissza, sokan viszont a fanatikus ideológust és a véreskezű hóhért látják benne.
