Száz éve, 1921. augusztus 13-án született Debrecenben Sarkadi Imre író, újságíró. Élete tragédiákkal, ambivalenciákkal terhelt volt, ahogy írói munkássága is.
Budapestre 1946-ban költözött, ahol a Szabad Szó munkatársa lett, és a Válasz című lapnak is írt színházi jegyzeteket. Egy évvel később a Magyar Rádió Falurádió című műsorának szerkesztője lett, de innen politikai okok miatt eltávolították. Ezt követően rövid ideig a Válasz állandó munkatársa, majd 1949-től a Mafilm dramaturgja, egy évvel később pedig a Művelt Nép segédszerkesztője volt. Pályájának kezdeti szakaszán a kiváló tollú újságíró fáradhatatlanul járta a vidéket, tapasztalatait mindig pontos, közérthető formában tárta olvasói elé.
Későbbi munkásságára jellemző volt a több műfajúság, írt remekbe szabott novellákat, drámákat, kis- és nagyregényeket is. Minden munkáját a formai megszerkesztettség, a népnyelv fordulatait is felhasználó választékos nyelvezet, a részletes emberábrázolás, az alaposan átgondolt cselekményvezetés jellemezte. Írói eszményképe Móricz Zsigmond volt, az ő útját kívánta folytatni a magyar nép, a parasztság életkörülményeinek, jellegzetes alakjainak, a történelmi helyzetből eredő konfliktusainak ábrázolásával.
Munkásságáért 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben is József Attila-díjat, majd 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Tragikus módon vesztette életét 1961. április 12-én, halálának körülményei máig nem tisztázottak, annyi biztos, hogy egy baráti buli végén, amelyet a neves festő, Kondor Béla lakásán tartottak, ittas állapotban kizuhant az emeleti ablakból. Halála után több mint egy évtizeddel a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette négykötetes életműsorozatát, majd 1987-ben az írói hagyatékból még előkerült írásaiból jelent meg válogatás Párbeszéd az idő dolgairól címmel.
