Alig két hete történt, hogy az egyik politikai, tévés vitaműsorban egy fiatal politikai elemző nagyon szokatlan magyarázatba kezdett. Azt fejtegette, hogy a járvány áldozatainak gyorsan növekvő száma alkalmat ad az ellenzéknek, hogy a hozzátartozók fájdalmainak megszólítása útján akár százezres nagyságrendben szerezzenek potenciális szavazókat. Mondókáját még akkor sem szakította meg, amikor vitapartnerei arcára egyértelműen kiült a rémült döbbenet, és ezt a műsor nézői is láthatták.
Fiatal elemzőnket ez egy cseppet sem hozta zavarba, tovább folytatta fejtegetését, tovább emelte a növekvő áldozati számokra alapozott optimizmusát. Semmi kérdés, a járvány nagyon sok halálos áldozattal jár, ezt kár lenne tagadni. Azt azonban még a legtehetségesebb éleslátó sem gondolta álmában sem, hogy a fiatal elemző felvetése esetleg nemcsak egy mértékét vesztett túlzás, hanem nagyon is előre elgondolt - noha korábbi politikai küzdelmekben mellőzött, brutális támadás harcba hívő kürtszava.
Érdeklődésünket ugyanis elkerülte, hogy a világjárvány kezdetén ugyancsak a globalista oldal politikusaitól hangzott el, hogy a vírus hazánkba történő bejutása a kormány felelőssége. A kijelentést akkor egy kézlegyintéssel intéztük el, bolond lyukból bolond szél fúj alapon. A harcba hívő kürtszó elérte a globalista csapat vezérét, Gyurcsány Ferencet is (lehet, hogy csak erre várt). Most nem blogolt, vagy nyilatkozott újságoknak, tévéknek, hanem enyhén kapatos állapotban az ország legszélesebb nyilvánosságát, a parlament képviselői székét használta, hogy a választókkal megossza nézetét, miszerint a regnáló kormány a felelős a járvány kapcsán a nagyszámú elhalálozottakért.
Nemcsak arról van szó szerinte, hogy nem volt alapos a védekezés, hanem arról, hogy a kormány, bűnös módon, nemcsak hanyag, de vétkes is az ügyben. Annak érdekében, hogy az elkövetett kormányzati bűnök kiemelkedő mértékének nyomatékot adjon, édesapja hajdani botlásaiból bekövetkezett többszöri börtönbüntetéseire hivatkozott. Ha ezekért a botlásokért börtön járt, akkor az állítása szerint elkövetett járványkezeléssel kapcsolatos, sokkal súlyosabb bűnökért minimum jár a börtön („mi az hogy, nagyon is”). Azonnal meg is ígérte, hogy azonnal nyílnak a cellák a globalista koalíció jövő évi választási győzelme után. No, ez nem náci, hanem veretes népi demokratikus beszéd volt (ha lesz Tanú 2 film, biztos belekerül).
Ezúttal javasolom, hogy pártját is rögvest neveztesse át Népi-Demokratikus Koalícióra. (Népi demokráciában volt több mint négy évtizedig részünk, nem kérünk belőle.) Az első döbbenet és a csak nehezen csituló harag után mindenképpen megéri az üggyel érdemben is foglalkozni, nem csak legyinteni rá, mert vannak akik komolyan elhiszik a mondottakat.
Ez annál inkább is indokolt, mert a globalisták (korábban főként baloldali néven futottak) gyakran élnek azzal a módszerrel a politikai küzdelemben, hogy nem igazat beszélnek, szándékosan lódítanak, de azzal is, hogy a saját bűnüket a legnagyobb lelki nyugalommal politikai ellenfeleik nyakába varrják. (Elég megemlíteni, hogy a katyini tömegmészárlást évtizedekig az egyébként is hosszú náci bűnök listájához sorolták, noha a sztálini NKVD volt a kivitelező.) A számok világában általában kiderül az igazság, ha a dolgok egyáltalán számszerűsíthetők. Itt pedig erről van szó, az életről és a halálról pontos állami statisztikai gyűjtések állnak rendelkezésre, akár évtizedekre visszamenőleg.
Az adatokat szigorú rendben és protokollok szerint gyűjtik és jelentetik meg. Mindjárt fel is tettem az első kérdést, amire vártam a számszerű választ: 2019. még járványmentes év volt, hiszen az első fertőzötteket csak 2020 márciusában azonosították hazánkban. A 2020-as évben két hullám zajlott le, és a harmadik is elindult. A Gyurcsányi okoskodás alapján már 2020-ban jóval több elhalálozásnak kellett lennie hazánkban, mint 2019-ben, hiszen a kormány bűnös volt, és nem törődött az emberi életekkel. Az elmúlt 10 év halálozási számai országosan 3-4 ezer fős különbözetet mutatnak. A 2020-as év valóban csaknem tízezerrel haladja meg a 2019-est, mert utolsó hónapjaiban ugyancsak megugrott a covidhalálozások száma is, de valóban nem tudhatjuk, hogy a növekménynek mekkora hányada a rendszeres ingadozás, és mekkora a covid hatása.
Felkeltette a gyanakvásomat, és tovább vizsgáltam a számokat. A napi elhalálozások átlagszáma a covid előtti időkben mediánszerűen 345 fő volt. A covid kapcsán ez az átlagszám természetesen megemelkedett, legmagasabb értéke 2020-ban (covidos év) napi 457, a legalacsonyabb értéke pedig 385 fő volt. Ha ezekből az értékekből kivonjuk a covid előtti átlagos napi 345-ös elhalálozási számot, akkor a legrosszabb napon is csak 112, a legjobb napon pedig csak 40 covidhalott maradna. (Ezt már bátran össze lehet hasonlítani más élenjáró országok adatával.)
Miként lehet ezt a tényt a valóságnak megfeleltetni, ez itt a kérdés. Választ a statisztikai nyilvántartás rendszere ad. Nálunk, ha valaki az elhalálozásakor covidfertőzött volt, belekerül a covidáldozati statisztikába. (Talán még akkor is, ha közlekedési balesetet szenvedett, de a vizsgálatkor kiderül, hogy éppen covidfertőzött is volt.) Nyilvánvaló, hogy a számszaki megoldást az alapbetegségek (diabétesz, daganatos betegségek, szív- és érrendszeri betegségek stb.) miatti haláleseteknek a covidos időszakban bekövetkezett drasztikus csökkenésében kereshetjük.
Erről azonban Robespierre vérgőzös lendületére hajazó Ferencünk elfelejtett szót ejteni a parlamentben. Szóval Gyurcsány most is csalt, és csalással kíván riadalmat kelteni, és a kormány ellen hergelni. A Gyurcsány-féle halálaritmetika felveti annak szükségességét, hogy utánajárjunk, a kétségtelenül gyorsan javuló népegészségügyi adatok ellenére miért nem vagyunk még mindig előkelő helyen az európai népegészségügyi adatokban.
Mindenek előtt induljunk ki abból, hogy a Horthy-rendszer után a negyvenéves kommunista rémuralom drasztikus népegészségügyi romlást eredményezett. Az ENSZ összehasonlító adatai azt mutatják, hogy 1950-ben (tekinthetjük az évet a kommunista rémuralom első teljes évének) Ausztriában a várható átlagos élettartam 66,3 év, míg hazánkban 64,1 év volt. Az érték 1985-ben Ausztria esetében 75, hazánkéban 69 év volt. A harmincöt év alatt tehát romlottunk 3,8 évet, azaz egy magyar 1985-ben már 3,8 évvel élt kevesebbet, mint egy osztrák, nem csak 2,2-vel mint még 1950-ben.
Ez a szám lényegében mindent megmagyaráz a kommunista humanizmus valódi természetéről. Ezért a drasztikus romlásért sok mindent kellett tenni. Tettek is, kilakoltattak, Kistarcsára, Hortobágyra internáltak, vagyonokat koboztak el, tízezreket zártak börtönbe, napirenden voltak a kivégzések stb. A kemény diktatúra után a puha is megtette a magáét, lehetett fusizni, két-három mellékállást vállalni, falusiaknak kétlaki életet folytatni, önpusztító életet élni. Mindez nem múlt el nyomtalanul.
A covid áldozatai jórészt az idősebb, a kommunizmus évei alatt megnyomorított, majd később önnön szervezetüket kizsákmányoló ma 69-90 év közöttiek, akik között számtalan a súlyos betegséget magával cipelő ember. Beszélni kell az egészségügy megnyomorításáról is. Rákosiék államosították a betegbiztosítók felhalmozott vagyonát. Az ellátást ezután a folyó befizetésekből fedezték.
Addig, amíg fiatalok tömegeit állították munkába az iparban, lehetett fedezni a költségeket, sőt más célokra is kiloptak az egészségügyi pénzekből. Csehák Judit egészségügyi miniszterként, még a nyolcvanas években azt mondta, hogy az egészségügyi kassza többletben van, amit a költségvetés elvon. Az ötvenes években a falvak öregei viszont ellátás nélkül maradtak. Az abortuszpárti kommunista rendszer végére a csökkenő születésszám miatt már a folyó kasszában is deficit jelentkezett.
A covid kapcsán azonban szólni kell a globalista csapat védekezéssel kapcsolatos folyamatos obstrukciójáról is. Szűnni nem akart az az igyekezetük, hogy mindig az ellenkezőjét hirdessék a szükséges intézkedéseknek, amiket az egyébként eredményesen védekező kormány hozott, szigorításkor enyhítésért, enyhítéskor szigorításért agitáltak. A mai napig konokul támadják a védekezés egyetlen végleges és eredményes módszerét, a védőoltásokat. A kormány, tapasztalva az egyébként ígéretesnek tűnő, közös, EU-szintű beszerzések kudarcát, élt jogosultságával, és saját hatáskörben is szerzett oltóanyagokat az unión kívülről.
Egyrészt vitatták a kormány jogkörét ehhez az intézkedéshez, de lesújtó ítéletet mondtak a kínai és orosz vakcinák hatékonyságáról is, nem zavartatva magukat a ténytől, hogy azokat minden nemzetközi fórum elismeri, mi több, közben hosszú sor alakult ki más EU-országok hatóságaiból, akik szeretnének ezekből beszerezni. Miközben az embereket az oltások ellen hangolják, egyes tisztségviselőik soron kívül buliznak ki maguknak oltást, sokszor a bírált orosz és kínai anyagokkal. Oltásellenes propagandájuk miatt nálunk az oltási kedv 20-25 százalékkal alacsonyabb mint a többi EU-országban, potenciálisan tehát 20-25 százaléknyi többlethalálesetet eleve saját számlára könyvelhetnek.
Hajdanában a kommunistákról az járta, hogy csalnak, lopnak és hazudnak, és ezekről a szokásaikról nem is hajlandóak lemondani. A Gyurcsány-féle halálaritmetika kifejezett csalás, hazugságaikból magas tornyokat lehetne építeni. A lopást azonban manapság kreatív könyvelésnek nevezik. Kommunista korukban erre nem is volt szükségük, mert a tisztességes könyvelést nem is ismerték. Akkor most kinek a bűne a magas halálozási szám, a negyvenéves kommunizmusnak és mai hű követőinek, vagy a kormánynak?
(A szerző közgazdász)
