Ezért aztán – engedve a világ nagy hírügynökségei nyomásának – elmesélem, miképpen is zajlott a vasárnap délelőttöm. Én is azok közé tartoztam, akik megpróbálták. Ezért elmentem, az eredetileg jelzett fél 11-es időpontra. Tizenegykor már ismét a kórház kapujában álltam. Beoltva.
Ebben a nyúlfarknyi időben benne volt három bejelentkezés–adategyeztetés, némi léleknyugtató csevegés a bájos asszisztens hölggyel, maga a szuri, valamint a tízperces várakozás az esetleges váratlan immunreakciókra. Minden tiszta volt, mindenki nyugodt, mindenki mosolygott.
A porcelánfehér nadrágos ápolónők úgy cikáztak körülöttünk, mint a vidám tavaszi fecskék. Történt mindez a pesterzsébeti Jahn Ferenc Kórházban, amit az eszement széltoló és balmédia bagázsa a magyar egészségügy Fekete Péterének szeret beállítani.
