Gyurcsányék intim munkába fognak. Nem tévedés, a bukott miniszterelnök által afféle szellemi holdudvarlásra felkért Gábor György ezt a kifejezést használta, amikor arról beszélt, hogy több, egyelőre rejtőzködő értelmiségi cimborájával egyfajta szellemi műhelyt alakítanak ki a balliberális oldal számára.
Értik: már megint azok a független értelmiségiek, már megint pártmegbízásból. A hírhedt kormánykritikus vallásfilozófus régóta famulusa a DK elnökének, kapott már tőle kitüntetést és pénzt is bőven, márpedig az exkormányfő most arra jutott, miután közeleg a 2022-es választás, el kellene kezdeni valamiféle víziót kovácsolni a közös sátor alá messziről érkező balliberális pártoknak és pártocskáknak. És ki más vállalja magára ezt a bátor feladatot, mint maga Gyurcsány, a baloldal régi-új vezetője?
Érdemes megjegyezni, hétvégi kampányvideójában a DK már alig leplezetten tette egyértelművé, hogy Dobrev Klárát szánja a Fidesz–KDNP-vel szemben felálló roncskoalíció közös miniszterelnök-jelöltjének. Most pedig a közös ideológia kidolgozása tekintetében is magához ragadta a kezdeményezést. Hogy tízévnyi állítólagos Orbán-diktatúra után ehhez a munkához az ellenzék csak most lát hozzá, az egyrészt beismerés, másrészt ciki. Vagyis ciki lenne, ha nem tudnánk, hogy ennek a formálódó szellemi keretrendszernek vagy micsodának egyetlen sarokköve lesz: nemet mondani Orbán Viktorra! Akárhogy csűrik-csavarják majd, és próbálják összehangolni az elvileg zöldügyekben elkötelezett, óvatosan globalizmusellenes LMP, az alapjövedelem mindenütt megbukott, posztmarxista gondolatával bejelentkező Párbeszéd, az antiszemita-náci közelmúltat minden öncsonkítása ellenére magában hordozó Jobbik, a tisztújításával minap politikai harakirit elkövető, elvileg baloldali, inkább liberális MSZP és a totális brüsszeli felhatalmat követelő DK politikáját, abból legfeljebb egy torzszülött kerekedhet ki.
Így hát marad a közös Orbán-gyűlölet, ami régóta a libernyákok kedvenc slágertémája, ezt fogják most újrahangszerelni, Gyurcsány-karmester vezetésével. Ez tehát a két pillér, s akárhogy cifrázzák, ez lesz a külföldi rásegítéssel összebútoroztatott tábor egyetlen üzenete a választópolgárok felé. Ez egyfelől elkeserítő, másfelől legalább egyre tisztábban látjuk a pályát.
Mi adhat mégis támpontot arra vonatkozóan, hogy mire készülne a baloldal, amennyiben esélye nyílna megszerezni a hatalmat? Legfeljebb a 2010 előtti időszak teljesítménye, illetve annak hiánya. A kilőtt szemek, a padlóra küldött gazdaság, az eladósított családok, az adó- és rezsiemelések, a megszorongatott nyugdíjasok, a dobra vert közvagyon és a demokráciát megcsúfoló cinizmus az őszödi beszéd kapcsán. Az a bizonyos „elmúlt nyolc év”. Persze a baloldali felszólalok a kormányt támadva mindent (is) megígérnek, mindenkinek több pénzt adnának, mindenre több jutna, lenne ingyenteszt is. A felelőtlen és obstruktív pártok persze most mondhatnak bármit, nem dolguk megteremteni a szükséges feltételeket, előteremteni a forrásokat. Amikor az ő feladatuk lett volna, nem tették, 2010 óta pedig könnyen beszélnek. Összevissza.
Egy gesztust mégis tehetnének: legalább támogathatnák a járvány elleni védekezést, ehhez elég lenne csak néhányszor megnyomni az igen gombot az Országgyűlésben. Ám erre sem képesek. Arról pedig, hogy mi lenne az alternatív javaslat az ország hosszú távú jövőjét illetően, még csak most kezdenek el gondolkodni. Gyurcsánnyal az élen. Tudjuk, ha ő úgy igazán munkához lát, az inkább brutális, mint intim. Bármit is mondjanak róla.
(A szerző vezető szerkesztő)
