Benczúr Gyula, a magyar történelmi- és arcképfestészet kiemelkedő mestere, a budapesti Mesteriskola vezetője száz éve, 1920. július 16-án halt meg. Nyíregyházán született 1844. január 28-án. A müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, 1865-től Karl von Piloty, a német történelmi festészet kiemelkedő alakjának növendéke volt, egy ideig közös műteremben dolgozott Szinyei Merse Pállal. Első nagy sikerét 1866-ban aratta Hunyadi László búcsúja című történeti képével.
Benczúr művészete a Székely Bertalan és Madarász Viktor műveiben jelentkező nemzeti romantikához kapcsolódott, bár kritikusai szerint az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem érte el.
Egyik legismertebb művét, a Vajk megkeresztelését az 1878-as párizsi világkiállításon bronzéremmel, a festőt pedig a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerték el. Benczúr a történeti, akadémikus festészet jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze lett, aki múltunk számos nagy pillanatát megörökítette, emlékeztet az MTI portréja.
Itáliai és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterek, Tiziano, Tiepolo, Tintoretto, Veronese és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor király megrendelésére festette 1874-ben a rokokó témájú XV. Lajos és Dubarry asszony című vásznát, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni akadémia tanárává, 1876-tól 1883-ig ott dolgozott.
Ekkor hívták haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának, ahol haláláig hivatalosan elismert művészként működött. 1890-re felépült a terézvárosi művésztelepen, az Epreskertben a műtermes villája. Utolsó nagy alkotói korszakában a millenniumra készült a Habsburgok szerepét kiemelő Budavár visszavétele (1896), s az 1944-ben elpusztult Millenniumi hódolat.
A Bazilikában látható oltárképe, a Szent István felajánlja a koronát Máriának a főtemplom mozaikképe, A Szentmise allegóriái címet viseli. Számos önarcképet, továbbá mitológiai tárgyú képeket is készített. 1920. július 16-án halt meg.
