Az 1890-es évek egyházpolitikájáról rendezett vitaestet a VERITAS Történetkutató Intézet Egy 125 évvel ezelőtti kultúrharc: az egyházpolitikai reformcsomag címmel.
A témát Hermann Róbert kutatócsoport-vezető moderálása mellett Csibi Norbert történész, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, valamint Schwarczwölder Ádám, az intézet munkatársa vitatta meg. A címben szereplő Kulturkampf kifejezést magyarázva Csibi Norbert elmondta: a szó az 1870-es években, a bismarcki Németországban született meg az állam és egyház viszonyának átalakulására, amelynek során az egyházi kérdéseknek a társadalmi nyilvánosságból, közéletből való kiszorítását célozta az állam. A szekularizáció kezdetének tekinthető folyamatban utóbb négy modell valósult meg: a részleges szeparáció (ilyen Anglia és a skandináv országok gyakorlata), a radikális szeparáció (Franciaország, ahol államosították az iskolákat), a konszenzusos modell (Egyesült Államok, ahol a vallás nem tűnik el a közéletből), valamint egy kooperációs modell, amely főként a második világháború utáni Németországra és Olaszországra jellemző. Schwarczwölder Ádám elmondta, a magyar kultúrharc konkrét törvények – többek között az állami anyakönyvezés, a polgári házasságkötés és a vegyesházasságokban születő gyermekek felekezetének szabályozása – mentén bontakozott ki. Jelentősége, hogy ideiglenesen konzervatív-liberális tengely mentén rendezte át az addig a közjogi kérdés kapcsán szerveződő pártokat, a folyamat végére pedig a katolikus egyház jogainak védelmére megalakult a Katolikus Néppárt.
