Horváth János hosszú életútja a meg nem valósult magyar polgárosodás pályájaként is felfogható, hiszen egy békésebb időszakban befuthatta volna azt az utat, amekyet kirobbanó politikai tehetsége ígért, és akkor a mai magyar polgári társadalom is erősebb lenne – mondta Navracsics Tibor kormánybiztos tegnap, a tavaly kilencvenkilencedik életévében elhunyt politikusra emlékező budapesti konferencián.
A volt miniszter páratlanul okos emberként jellemezte Horváth Jánost, akivel haláláig szinte napi kapcsolatban állt. Kiemelte, fiatalon a kisgazdapárt meghatározó alakjává vált, de bölcsessége alapján járó politikai sikerek helyett előbb a nyilasok, majd a kommunisták elől kellett menekülnie, 1956-ban pedig elhagyni kényszerült az országot. Élete így vált a totális rendszerekkel szembeni ellenállás és az örök magyar remény szimbólumává – fogalmazott Navracsics. Martonyi János volt külügyminiszter elmondta, sokat tanult Horváth Jánostól, józanságot, mértékletességet, tárgyilagosságot és tartást, ő a példa arra, hogy az „elátkozott huszadik századnak” is megvoltak a nagy magyarjai. Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke kijelentette, nagy öröm számára, hogy az utóbbi másfél évtizedben barátja lehetett Horváth Jánosnak. Szerinte ezen csak azok lepődnek meg, akik nem ismerték Horváth János demokráciafelfogását.
