Földi poklot járnak meg a tudatmódosító szerek rabjai, mielőtt a ráckeresztúri drogterápiás otthonba kerülnek
Harmincöt éve létezik egy hely, egy utolsó mentsvár, ahová a társadalmon kívülre szorult szerfüggők fordulhatnak. A ráckeresztúri Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthona szeretettel, hittel, feszes programmal próbálja a drog- és alkoholfüggőket menteni. Olyanokat, mint Menyhárt Balázs, a huszonnyolc éves srác, tizenhat éve drogozik. Élettörténetét hallva hálát adunk Istennek, hogy e földi poklot nem nekünk kellett végigjárni.
A drogterápiás otthonban derült ki például, hogy örökbe fogadott gyermek, ami fordulópontot jelentett az életében és a terápiában egyaránt. Az eszes férfi úgy fogalmaz, önismereti kérdésekben távlatokat nyitott meg előtte e tény. Hogy ezért akart-e már tizenkét évesen elmenekülni a családból, ma már nem lehet megállapítani, egy biztos: disszonanciát érzett, amit nehezen viselt. Lépett.
Egy galeri tagja lett, ahol megismerkedett a marihuánával. A csoport úgy érezte, kívül áll a társadalmon, Balázsnak imponált az összetartozás, amit a családjából hiányolt. Az általános iskolában visszahúzódó, csendes gyermek volt, emiatt háttérbe szorult. Amikor gimnáziumba került, elhatározta, hogy másképp fog viselkedni. Agresszívvá vált, ezért a gimiben kiközösítették, ott is hagyta az iskolát, inni kezdett, később masszívan drogozni. Célként a heroint határozta meg magában, azt mondja, végül abban talált magára.
Később a kristállyal próbálkozott, s amikor rákapott, bármit megtett volna a következő adagért, még az emberélet sem érdekelte volna. Huszonkét éves korában daganatot diagnosztizáltak a szervezetében, de ő élni akart, ezért alávetette magát a kezelésnek, ami azonban annyira kiborította, hogy öngyilkos akart lenni. Állandó szorongása miatt pszichológushoz került, rászokott a Frontinra (szorongásoldó, nyugtató – a szerk.).
Meggyógyult, lejött a drogokról, felvették az egyetemre, egyenesbe fordult az élete – elbízta magát: egy alkalommal megivott egy sört, egy héttel később már újra hernyót (heroin) szívott. Sokadszorra is a gyehennára került. Egy tiszta pillanatában rájött, radikális lépésre van szüksége, különben belepusztul. Ekkor talált rá a Válaszút Misszióra, ahol Ráckeresztúrra irányították. Hét és fél hónapja van a reformátusoknál, eszközöket kap ahhoz, hogy később felismerje az esetleges visszarendeződést az életében.
Lumpen alakok háza
A Balázshoz hasonló szerfüggőket több mint három évtizede egyszerűen csak „lumpen alaknak” titulálták, lévén a szocializmusban hivatalosan nem létezett drogprobléma. A helyzetet ugyanakkor nyilvánvalóan kezelni kellett, nehogy a kommunista imágó csorbát szenvedjen. Victorné Erdős Esztert bízták meg 1984-ben azzal, kezdjen valamit a drogproblémával küzdő fiatalokkal. Ekkor született a ráckeresztúri drogterápiás otthon megalapításának ötlete.
Eszter begyűjtötte az utcáról a fiatalokat, akiknek bibliaórát tartott, beszélgetett velük; a legtöbb srác sok év után akkor hallott egyáltalán emberi szót. Három évvel később svájci támogatással épült fel Ráckeresztúron az első ház, ahol fogadhatták a fiatalokat. A szerfüggőkkel eleinte különböző református gyülekezetekből érkező önkéntesek foglalkoztak, ám hamarosan bizonyossá vált – ahogy Minarik Ede fogalmazott a Régi idők focijában –, „kell egy csapat!”. Annál is inkább, mert 1990-ben nagyobb házba költözött az alapítvány.
Az intézményesülésnek és az állami normatívának köszönhetően már főállású munkatársakat is fel tudtak venni. A kétezres években a terápiás közösség irányába tolódott el a kezelés, ennek során növelik a felelősségérzetet a házba kerülőkben, arra ösztökélik őket, hogy támogassák egymást. A kortárs befolyás mindig erősebb, a terápia során így együtt mennek végig a fiatalok az előttük álló úton – mondja Orsolics Zoltán Zénó szakmai vezető.
Elkezdtek szociális kompetenciákat tanítani, a terápia közösségi és egyéni síkon zajlott, zajlik. Az intézmény kapuja mindig nyitva áll, aki akar, elmehet, sokan el is hagyják a házat, aki azonban marad, azt a belső kohézió, az értékrend tartja bent. Mint Nagy Dávidot, aki egyszer már járt Ráckeresztúron, ám egy terápia kevés volt számára. Ha megismerjük az életét, ez talán nem is annyira meglepő.
MH/Hegedüs Róbert
Soha többé mákos ruhát
