Lebilincselő, letaglózó történetet vitt vászonra legújabb filmjében a meghökkentő munkáiról (A halál jele; A gazdatest; Anya) ismertté vált dél-koreai rendező és forgatókönyvíró, Bong Joon-ho, aki tízévnyi nemzetközi kitérő után tért vissza hazájába.
Ennek eredménye az Élősködők című alkotás, amely egy tömény, szimbólumokat használó művészi film lett, és amely szerkezetét, dramaturgiáját, valamint képeit tekintve is igazi mestermű, miközben a műfajok széles tárházát vonultatja fel. S teszi mindezt úgy, hogy mindvégig minden műfajban remekel. Bong Joon-ho nem tud hibázni. Hiszen a vígjátéknak induló alkotás észrevétlenül megy át fergeteges fekete komédiába, izgalmas thrillerbe, majd horrorba, végül lesújtó drámába. És mindehhez zseniális operatőri munka és erőteljes, zsigerig ható képkockák társulnak. (A film a szakmát is meggyőzte: idén elhozta a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, és elnyerte még többek között a torontói nemzetközi filmfesztivál Grolsch közönségdíját, valamint a sydney-i filmfesztivál legjobb filmjének járó díjat is.)
A történet szerint a semmirekellő Kim család egy sötét, szuterén, koszos lakásban tengődik, a család tagjai munkanélküliek. A huszonéves gyerekek bár élelmesek (például ügyesen lopják a szomszéd wifijét), viszont diploma híján nincsen rendes munkájuk. A társadalom peremén élő (mondhatni: élősködő) család így pizzadobozok hajtogatásából tartja fenn magát, amíg egy szép napon olyan szerencséjük nem lesz, hogy a fiút, Ki-woot (Choi Woo-shik) egyetemista barátja megkéri, hogy amíg ő külföldre megy, helyettesítse angoltanárként a gazdag Park családnál. Ez a lehetőség azonban valóságos lavinát indít el a Kim család életében, hiszen addig ügyeskednek, amíg végül egymást beajánlva mindannyian a jómódú családnál töltenek be különféle pozíciókat. Kim-woo húga a nehezen kezelhető kisfiú művészetterapeutája, az apa, Kim Ki-taek (Kang-ho Song) a családfő sofőrje, míg az anya, Kim-Ki-jung (So-dam Park) az új házvezetőnő lesz. A gondok akkor kezdődnek, amikor a Park család elutazik, és a ház sötét titka, illetve a rengeteg feszültség, indulat és hazugság felszínre kerül. Ez az a pont, amikor a fanyar vígjáték pillanatok alatt horrorfilmmé változik.
A tudatosan és zseniálisan felépített, feszes filmszerkezet és dramaturgia hibátlan, mégis egy-két helyen kiszámítható a történetszál. A szépen fényképezett jelenetsorok szintén a legmagasabb művészi munka eredményei, és a színészi alakítások is egytől egyig kiemelkedők. Szimbolikus és mesteri az is, ahogyan a társadalom két végletét, a szó szerint lent és fent élők környezetét ábrázolja a rendező. Két zárt világ egymást szétfeszítő találkozása ez: a pincelakás mocskában, bűzében tengődők feszültsége csap össze az elit luxusával, rideg, valóságával.
A történet végére csak az erőszakos tombolás tehet pontot, ami így erőteljesen Quentin Tarantino munkáira hajaz. Ám a dél-koreai alkotásában talán mégsem az erőszakon van a hangsúly. Bong Joon-ho olyan mély társadalmi drámát, illetve szatírát rendezett, amelynek középpontjában a szociális egyenlőtlenségek okozta konfliktusok állnak.
A fordulatokkal teli alkotást a ma véget érő Koreai Filmfesztivál nyitófilmjeként láttuk, a hazai mozikban pedig december 5-től vetítik.
Élősködők (Parasite)
Dél-koreai vígjáték-dráma, 132 perc, 2019
Rendező: Bong Joon-ho
10/9
