Baky Péter festőművész az emberről és az életről fogalmazta meg képeit Válogatás című kiállításán, amely a balatonalmádi Magtár Rendezvényközpontban látható augusztus 11-ig. Miközben bejártuk az életművet összegző tárlatot, a groteszkről, a zeneszeretetről és a képzőművészet-oktatásról is beszélgettünk a festővel.
„A festést és a rajzolást nem lehet abbahagyni, akkor is festek, ha alszom” – vallja Baky Péter festőművész, akinek életét a festés és rajzolás mellett a zene is áthatja. Most életművének keresztmetszetét tárja elénk a Válogatás című kiállítás a balatonalmádi Magtár Rendezvényközpontban, ahol három térben kaptak helyet emberről és életről megfogalmazott festményei és grafikái. Mint lapunknak kiemelte, eddigi munkáiból válogatta ki azokat a műveket, amelyek igen közel állnak hozzá, vagy amelyek művészi életútjának fontosabb állomásait, fordulópontjait jelentik. Az előtérbe belépve a képek között rögtön feltűnik Liszt Ferenc portréja, akiről a festőművész több képet is készített. Majd megjegyezte, ötéves korától tanult hegedülni hét éven keresztül, ez adta számára a zenei alapot. Mindig valamilyen zenére fest: komolyzenét, jazzt vagy bluest hallgat gyakran – mindezt a tárlaton a Jazz című kép őrzi. Lisztet, Beethovent, Vivaldit, Mozartot kedveli, de a kortárs komolyzenét, köztük Kurtág György műveit is hallgatja.
A következő kiállító térben felfedezzük a figurális festőművész képein az expresszionizmus, a szürrealizmus jegyeit, amelyekhez többször groteszk elemek is társulnak. Ám nála a groteszk nem a hagyományos értelemben jelenik meg: a részletek hozzák ki a groteszket a képekből. Az Egy zenebohóc szerelme című képen például a női figura egy bőgőre utal, s ez ad egyfajta groteszk hatást a képnek. Ráadásul a Lator című alkotás és Szent Ferenc ábrázolása is mutat groteszk elemeket.
A csodálatos bibliai történetet, Mária és Erzsébet találkozását számos festőművész feldolgozta, köztük az azonosíthatatlan középkori magyar festő, M. S. mester is. Baky Péter képsorozatában mindez úgy mutatkozik meg, hogy visszahozta a történet hétköznapiságát, miközben a magasztosságát is megtartotta. Az alkotót egyébként eredetileg a filmes szakma érdekelte, az Eisenstein-féle filmfilozófia nagyon megérintette, ezért gyakran él a kép a képben kompozícióval, amely mozgást, dinamikát visz alkotásaiba. Mindezt jól szemléltetik például azok a fekete-fehér női akt grafikái, amelyek mellé színes, szigorú geometriai formákat festett. Illetve a Jel című munkában is ezt láthatjuk: a háromszög, a kör és a négyzet filozófiai értelemben állandónak tekinthető, s ezt ötvözte Leonardo da Vinci Anghiari csata című munkájának figuráival, ami a művészettörténet fix pontját képviseli annak ellenére, hogy a festmény megsemmisült. Egyébként a festőművész több művét is kollázsszerű építkezés jellemzi, közvetlen vagy közvetett utalásokkal olyan művészek stílusára vagy egy-egy motívumukra, mint Klee, Mondrian vagy Kandinszkij.
A festőművész Budapest belvárosából került Szekszárdra, ahol több mint harminc éven át élt, alkotott, tanított. Nagyon szerette a várost, a Művészetek Háza igazgatójaként az intézményből országos hírű művelődési központot hozott létre. Szekszárdon azonban lezárt egy korszakot, így amikor nyugdíjba vonult, átette műtermét és életét Balatonkenesére. Mint megtudtuk: itt is aktívan vesz részt a művészi életben, épp az új dunántúli tárlatot szervezi. És októberben Baján, a Türr István Múzeumban lesz egy nagy kiállítása.
A művészetet hivatásának tekinti, de mindig volt az alkotó tevékenység mellett munkahelye, több intézményben tanított. Szerinte rajzolni bárkit meg lehet tanítani egy bizonyos szintig, de a művész elsősorban nem a kezével, hanem a fejével rajzol. Hangsúlyozta: azokkal a gyerekekkel, akikről már általános iskolában kiderül, hogy másként állnak a rajzhoz, külön kellene foglalkozni, míg a többieket vizuális kultúrára kellene oktatni, ami többek között azt jelenti, hogy meg kell nekik tanítani, miként forduljanak érdeklődéssel a képzőművészet felé.
