Kurima 1100 lakosú község a történelmi Sáros vármegyében, a Tapoly folyó bal partján, a jelenlegi szlovák közigazgatás szerint az Eperjesi zsupánság (ispánság) Bártfai járásában, tizenöt kilométerrel délre a kultúrtörténeti értékű műemlék várostól.
A túlnyomóan tót többség mellett a faluban a környékbeli átlaghoz képest kevés cigány él a középkortól fogva a második világháború végéig errefelé honos, jelenős német és zsidó ajkú etnikum hűlt helyén. A Kurima helységnév megér – ha nem is misét, de – egy igaz egyháztörténeti mesét. A szakrális néprajz kiváló tudósa, Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában (1977) Szent Quirinius neve olvasható a március 30-i dátum mellett. Régi magyarul Kerény nevű római katonatiszt volt, aki a hagyomány szerint a 2. században vértanúhalált szenvedett a szent városban. Ereklyéit a Rajna-vidéki Neuss hatalmas román kori temploma őrzi. Kultusza már a kora középkorban elterjedt észak-francia, luxemburgi és flamand földön, később a keleti német tájakon is. Tiszteletét Szent Orsolya és más vértanúk mellett a 13. században a Rajnától keletre vándorolt újlatin nyelvű földművesek hozták magukkal a Szepességbe, Sárosba. A Lőcsétől néhány kilométerrel nyugatra fekvő Kurimján község 1298-ban Quirinus Sanctus, 1458-ban Sentkorin néven szerepelt írásban, a szláv névváltozat a későbbi magyar Kiskerény megfelelője. Szent Kerény a sárosi Berzevice és Alsólápos egyházainak középkori patrónusa, a gömöri bányavidéken Nagyrőce (Rauschenbach, Revúca) tekintélyes gótikus templomának védőszentje. A 14. századi harangon olvasható: „SACTI QIRINI”.
Az ősidők óta lakott, Tapoly-parti Kurima nevével első ízben V. István király 1270-ben kelt levelében találkozunk. Az akkor elhunyt IV. Béla követője májusban foglalta el a királyi trónt. Augusztus 27–30. között Krakkóban tartózkodott V. Boleszló vendégeként, s talán megpihent kíséretével a Buda–Kassa–Eperjes–lengyel kalmárút menti módos településen. Történelem előtti leleteket rejtett a község földje az i. e. 20. és 8. század között itt élt emberek hagyatékából: Nagy Sándor makedón király i. e. 4. századi görög aranypénzeit forgatta ki az eke. Károly Róbert uralkodása idején (1327-ben) a makoviciai váruradalomhoz tartozott Kurima, kilenc szomszédos falu központjaként. 1352-ben a zborói Czudar várkapitány volt a földesúr, ekkor már évente többször tartottak országos piacot a mezővárosi rangra nőtt településen. Ez időben épült a kiszélesedő országút mentén az eredetileg gótikus, később barokkizált plébániatemplom Szent Kerény tiszteletére. Alaprajza és tömege, valamint egy 15. századi Mária-oltárszobor idézi emlékét. 1427-ben százkét jobbágyporta adózott Zsigmond királynak, miután azonban a tékozló luxemburgi rászabadította Felső-Magyarországra a huszita martalócokat, nemcsak a Budára küldött adó apadt el, de Kurimán népe is menekülni kényszerült a rabló csehek elől.
Műemlék-nyilvántartó források (köztük a Wikipédia) 1703-ban épültnek írják a Kurima keleti szélén található, kör alakú kápolnát. Romos állapotúnak mondták 1839-ben, majd 1861-ben renoválták, 1894-ben megújították – olvasható az 1968-ban kiadott hivatalos szlovákiai katalógusban (Súpis pamiatok na Slovensku).
A valóság más. A temetődombon látható kerek egyház az Árpád-korban gyakran készített centrális kápolnák – rotundák – népes családjához tartozik. Épült a 13. század második felében helyben fejtett, tört mészkőből. Belső átmérője a korára és típusára jellemző 7,5 méter (négy láb), falvastagsága egy láb (0,85 méter). Keleti oldalához szokatlanul megnyújtott alaprajzú, 4,2 méter széles, íves záródású szentély csatlakozik, így a teljes belső hossza 11 méter (hat láb). A hajó déli és délnyugati falán egy-egy körablak bocsát be fényt, három masszív falpillér támasztja a köpenyfalat a lejtő felől. Míniumvörösre festett bádogból készült a kupola tetőhéjazata a közepén lanternával (bevilágító toronnyal).
A tetszetős küllemű, értékes régiség védőszentje Szűz Mária. Az egyházi scematismus szerint 1327-ben említették először. Majd 1703-ban Rákóczi Erzsébet pénzén renoválták a kápolnát, ekkor falazták be a nyugati, csúcsíves, faragott kő bejáratot, akkor került a helyébe a barokk stílusú.
Most újra, renoválva látható.
A rotunda az Északkelet-Magyarországon nem ritkán látható vagy föld alól feltárt körtemplomoknak, Szepesmindszent, Süvéte, Perlász, Gerény, Karcsa, Sárospatak, Szalonna, Nagymihály és társainak közeli rokona.
