A két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb, később sokáig kiadatlan magyar műve Vaszary Gábor Ketten Párizs ellen című regénye, amelynek Papp Gábor Zsigmond rendezésében készült filmes adaptációját a napokban mutatták be a sajtó képviselőinek. A háromrészes sorozatot az ősszel tűzi műsorára a Duna Tv – a film főszereplőivel, Osváth Judittal, Sándor Péterrel és Barna Zsomborral beszélgettünk a harmincas évek világáról és arról, hogy mit jelentett nekik a főiskola után ez a munka.
Osváth Judit, aki Licát alakítja, úgy véli, hogy ma már nincsenek igazán nőideáljaik a férfiaknak (Fotó: katapult film)
Miközben a magyar film rég nem látott sikereket ér el külföldön az utóbbi időben, öröm látni, hogy a közszolgálati csatornára is készül fikciós film, ráadásul fiatalokról szóló bestsellerből, mégpedig a két világháború közötti időszak közkedvelt írója, Vaszary Gábor Ketten Párizs ellen című regényéből. Papp Gábor Zsigmond háromrészes sorozatáról lapunk már a forgatás alatt beszámolt: az ősszel a Duna Tv műsorára kerülő alkotás alapjául szolgáló regény középpontjában egy tizenéves testvérpár áll. Radonyi Laci és Radonyi Pali hirtelen ötlettől vezérelve felkerekedik, hogy világot lásson. És bár Bécsbe tervezik az utazást, a párizsi vonatjegy jobban imponál szívszerelmüknek, Licának, ezért a francia főváros mellett döntenek.
A két gimnazista kalandjait beszéli el a történet, francia nőkkel, nyelvtanulással, pofára esésekkel, szállodaszobában rohangáló egerekkel, régiségkereskedővel és néhány mókás nevű magyar kávéházi lézengővel, Cirigli Jenővel, Wilkmann Bélával és a hegedűművész Ramli Árpáddal.
Manapság nem gyakori, hogy már az egyetemi éveikben vagy közvetlenül a diplomaszerzés után játékfilmben is kipróbálhatják magukat a színészek. A sajtó számára a napokban tartott vetítés szünetében arról kérdeztük a szereplőket, hogy nehéz volt-e belehelyezkedniük a harmincas évekbe, mit tudnak erről az időszakról. A Radonyi Palit alakító Barna Zsombor úgy fogalmazott: amikor ott álltak abban a korhű díszletben, valamiképpen megelevenedett bennük is az a világ, amelyről a fiatalok már csak nagyszüleiktől hallhatnak.
A fiúk nőideálját, Licát alakító Osváth Judit számára azt tűnt fel, mennyire másként gondolkodnak manapság a nőkről a férfiak. „Szerintem Lica pontosan tisztában volt azzal, hogy ő a legszebb lány a környéken, abban az időben még volt ilyen »minőség«. Ma, ha kimegyek az utcára, akkor húsz ugyanolyan bőrdzsekis, piros rúzsos lány jön szembe, és a férfiaknak nincsenek igazán nőideáljaik. Akkor volt még olyan lány, aki ha végigment az úton, megállt a levegő” – meséli.
Szerinte Lica szerelmes volt Laciba, de ennek a filmnek az is a szépsége, hogy a könnyed, tizenéves létállapotot mutatja, amikor az ember még nyitott lélekkel járkál. Laci is talált magának új kalandokat Párizsban, és Lica sem várt tovább rá, férjhez ment máshoz, de azt fontosnak tartotta, hogy táviratban értesítse plátói szerelmét – teszi hozzá Osváth Judit.
Az örök álmodozó Radonyi Laci gyakran pofára esik, de mindig ugyanazzal a naiv hittel indul neki terveinek. A szerepre egyébként kitűnő választás volt Sándor Péter, akit a filmbéli figurája után alig ismerünk fel a mozitermen kívül. Néhány perc után már látjuk benne a főszereplő romantikus világát, s az sem zavarja, hogy Trill Zsoltra emlékeztet minket, mint mondja, megszokta már, és korunk egyik legjobb színészének tartja.
„Szerintem ennek a filmnek van egy olyan üzenete is, hogy bár kudarcba fulladnak a terveink, akcióink, kikosaraznak minket, mégis felállunk, és csak azért is tovább álmodozunk. Én is rácsodálkoztam már ilyen emberekre, akik rendszeresen elbuknak, de újra és újra nekimennek ugyanannak. Százból egyszer összejön nekik valami, és szerintem ezek lesznek a legnagyobb nyertesek. Általában mindent ki akarunk számolni, és nem megyünk ilyen vakmerőn neki a dolgoknak” – fogalmaz Sándor Péter. Ezzel egyetértve Barna Zsombor hozzáteszi: szerinte a mai beletörődöm, pesszimista közhangulatnak is nagyon jót tesz ez a történet. Osváth Judit szerint pedig maga színészi hivatás szintén olyan, hogy bármilyen szakmai kudarc, arculcsapás történjék is, mennek tovább, mert erre adták a fejüket.
Közhely ugyan, hogy a filmbeli megméretés minden színész álma, de azért megkérdeztük a fiatal felfedezettektől, hogy mennyivel más önkifejezés a forgatás a színháznál. Barna Zsombor azért szereti a filmezést, mert, mint mondja, még ha furcsán is hangzik, talán ez áll legközelebb a valósághoz, ebben lehet a legjobban megmutatni egy ember valóját. „Persze léteznek stilizált előadások is, de fantasztikus érzés, amikor ott van az ember premier plánban, és a szemrezdüléséről le lehet olvasni mindent” – magyarázta.
Osváth Judit szerint a forgatás szépsége, hogy abban a szűk időintervallumban kell megfelelni, míg a színház egy folyamatosan, előadásról előadásra alakítható világ.
Az egykori bestseller szöveghű forgatókönyvét készítették el az alkotók, a poénok ma is ülnek, a francia nyelv abban is felkelti az érdeklődést, aki nem tanulta, a harmincas évek Párizsát pedig kiválóan sikerült megrajzolni a többnyire budapesti helyszíneken, így a Károlyi kertben, a Füvészkertben vagy éppen a Krisztinavárosban. A két és fél órán át tartó vetítésről a szünet után sem távoztak az érdeklődők, így láthatták, hogy a harmadik részben Berta néni szerepében a közel tíz év után újra forgató Pécsi Ildikó is visszatér.
