Vélt vagy valós műszaki okokkal indokolt politikai döntés, merénylet a magyar nyelvű színjátszás ellen – sokan sokféleképpen minősítik, hogy lebontották a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházat. Az 1875-ben Népszínházként átadott épület a metrónak nem biztos, hogy útjában volt, ám az, hogy korszerűtlen, már a bontást megelőzően tudott volt. Ma ötven éve, 1965-ben robbantották fel az utolsó falszakaszokat.
Utolsó felvonás az épület végnapjaiból (Forras: Fortepan.hu)
A budapesti metró kiépítését az ötvenes évekbeli leállítása után a Kádár-korban, a hatvanas évek elején kezdték újra: amikor a Blaha Lujza térhez ért a beruházás, felvetődött a kérdés: az ott álló Nemzeti Színház kibírja-e a talajmozgásokat és az állomás kijáratának megépítését? Amint Ring Orsolya tanulmányában, a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján olvasható összefoglalóban áll, a műszaki szakvélemények szerint az 1875-ben Népszínházként átadott épület mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult volt, felújításának költségét 120 millió forintra becsülték, ugyanakkor a kötöttségei miatt csak az 1900-as évek elejének technikai színvonalán lehetett volna helyreállítani. Bár lehetséges, hogy politikai irányítású döntést hoztak, az bizonyos: adottságait már az 1900-as évek elején sem tartották megfelelőnek egy korszerű színház számára. A metrótervezők állítólag tizenhatféle variánst dolgoztak ki az itteni állomásra, végül az állampárt 1964-ben mondta ki: le kell bontani a teátrumot. Egy évvel azelőtt az a határozat született, hogy a harmadik ötéves tervben, 1965 és 1970 között fel kell építeni a Dózsa György úton, a Városliget szélén az új Nemzeti Színházat – mint tudjuk, ebből nem lett semmi, bár a nyolcvanas évek közepéig dolgoztak a Közti építészei ezen, élükön Hofer Miklóssal, és még Gobbi Hilda is gyűjtést rendezett.
A második világháború után már 1949-ben is szóba jött az építkezés, majd helyszínként a Deák téren elképzelt reprezentatív közterületet gondolták megfelelőnek – olvasható a tanulmányban. Érdekesség, hogy az 1900-as évek legelején is felvetődött ez a helyszín, miután az 1890-es években elvetették a Döbrentei teret, aztán a Parlament szomszédságába szánták az új épületet. Végül 1912-ben mégis a régi Nemzeti Színház helyére, a Rákóczi út–Múzeum körút kereszteződésére írtak ki tervpályázatot, ez az építkezés viszont az első világháború miatt nem kezdődött el. Az 1837-ben itt felépült első teátrum igencsak elavult volt, már az 1870-es években tűzbiztonsági és egyéb műszaki hiányosságok nehezítették a munkát, az utolsó, 1907–1908-as évadot is csak különleges jóváhagyással tarthatta meg a társulat. Miután a lebontásáról döntöttek, az agonizáló Népszínházat bérelte ki az állam a fővárostól – amelynek épületét a Monarchiában rendkívül népszerű tervezőpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészirodája alkotta meg, ők jegyzik a Vígszínházat, a Szegedi Nemzeti Színházat, a kecskeméti teátrumot is, sok egyéb épületük mellett. Az ideiglenesnek szánt állapot, mint azóta tudjuk, csaknem ötven évig tartott, amelyet újabb „ideiglenes”, harminchat éves időszak követett a Hevesi Sándor téri Magyar Színház épületében.
