Az egykor a hévízi tó állapotát is kedvezőtlenül befolyásoló, később megszűntetett bakonyi bauxitbányászat máig ható következményeiről tájékozódott vasárnap Áder János Veszprém és Zala megyében.
Ami az 1989 előtti évtizedekben történt, "az jó példája az emberi önhittségnek, nagyravágyásnak, a természettel szembeni alázat hiányának" - hangsúlyozta Áder János. Példaként említette, hogy a bauxitbányászat idején egyetlen köbméter érc kitermeléséhez kétszáz köbméter vizet kellett kiemelni, ami nemcsak a hévízi tavat illetően, hanem a bányászat mintegy hatvan kilométeres sugarú térségében is óriási károkat okozott.
"Ha nem vesszük figyelembe a természet jelzéseit, akkor folyamatosan rossz döntéseket hozunk, és annak az árát nekünk kell megfizetnünk vagy a gyermekeinknek" - mondta a köztársasági elnök. Igaz ez a vízbázisvédelemre, a termálvizek és a vízminőség védelmére, illetve a szennyvízkezelésre is. Dicsérte ugyanakkor azt a hozzáállást, hogy Hévízen és térségében a gyógyturizmus profitszempontjait alárendelik a környezeti fenntarthatóság szempontjainak, vagyis a környezet védelme a lényeg.
Áder János a hévízi tófürdőnél tett nyilatkozatát megelőzően az egykori bauxitbányászat máig ható kedvezőtlen következményeit taglaló kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Mások mellett Papp Gábor fideszes polgármesterrel, Juhász Árpád geológussal, Gyarmati József nyugalmazott főorvossal (az 1989-ben alakult Hévízi Tóvédő Egyesület elnökével), illetve Kvarda Attilával, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház igazgatójával felidézték a huszonhat évvel ezelőtti demonstrációt és annak hatásait.
Az államfő kiemelte, hogy akkoriban teljes összefogás mutatkozott a tó megmentéséért, és az országos hírt jelentő megmozdulások még Nagy Imre újratemetése előtt, olyan időszakban történtek, amikor sok politikai kérdés még nyitott volt. A Németh-kormány azonban (vállalva a negatív következményeket is) döntött a bauxitbányászat leállításáról, ezzel pedig a tó megmentéséről.
Juhász Árpád részletesen beszámolt arról, hogy harminc év alatt a bauxitbányászat miatt mintegy harminc milliárd köbméter vizet szivattyúztak ki a Bakonyban, és emiatt a hegységben a karsztvíz szintje hatvan métert csökkent. Ennek következménye volt a Lesence-patak forrásának, a tapolcai Malom-tónak, illetve a tapolcai tavasbarlangnak az elapadása.
A geológus arról is beszélt, hogy a világon egyedülálló, tőzegalapú hévízi tó forrását kettős vízrendszer táplálja: a felszínről a karsztkőzetbe beszivárgó és évezredek alatt melegedő víz, valamint a törésvonalak mentén a mélyből feltörő markáns meleg víz keveredése. A karsztvíz szintjének csökkenése okozta végül az 1980-as évekre a tó lehűlését, a feltörő vízmennyiség drasztikus csökkenését, illetve a tó vízszintjének 35 centiméteres süllyedését.
Gyarmati József a veszélybe került tó érdekében történt összefogással kapcsolatban felidézte, hogy váratlan volt számukra is az a hatalmas publicitás, amelyet a tiltakozások kiváltottak. Ezek után pedig sem a helyi és országos politika, de még a Magyar Alumínium Tröszt részéről sem tapasztaltak ellenállást, a legkiválóbb szakértők is melléjük álltak, még a Magyar Tudományos Akadémia addig titkosított jelentéseit is sikerült nyilvánossá tenni. A bakonyi bauxitbányászat leállítása után pedig mintaszerűen tették rendbe az elhagyott bányaterületeket, és csupán néhány, az ivóvízellátást szolgáló kút maradt azóta is működésben, a hévízi tó így ismét magához tért - foglalta össze a nyugalmazott főorvos.
