„Hitünket és erkölcsösségünket a legnehezebb időkben sem veszíthetjük el, a legfájóbb földi kín, igazságtalanság sem rendítheti meg bennünk istenhitünket, amely egyben cselekedeteink pillére és támpontja” – Kocsis Máté, a fővárosi közgyűlés önkormányzati és rendészeti tanácsnokának szavai szerint erre figyelmeztet a Parma fidei – Hit pajzsa díj.

A 2002-ben alapított elismerést azoknak az egyházi személyiségeknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz.
Szombaton Györgydeák Márton, a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia plébánosa, pápai káplán vehette át a kitüntetést Mádl Dalmától, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegyétől. A templomban tartott ünnepségen Kocsis Máté szólt arról is, hogy a kommunizmus eszmerendszere hit- és egyházellenességen is alapult, mégis sokan voltak azok az egyházi személyek, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz. Azok, akik belső parancsaik szerint élték mindennapjaikat, az alapján cselekedtek, és nem azt nézték, mit lehet, mit szabad egy önkényuralmi rendszerben.
A díjazottat Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora méltatta. Elmondta, Györgydeák Márton 1942-ben született, 1965-ben szentelték pappá Esztergomban. Ifjú korától kezdve tagja volt a Regnum Marianumnak, annak a huszadik század elején alapított katolikus ifjúsági mozgalomnak, amelyet a kommunista pártállam illegálisnak tekintett, ezért üldözött. A „regnumi atyák”, köztük Györgydeák Márton, összesen hetvenkét évet töltöttek börtönben azért, mert nem voltak hajlandók lemondani az ifjúság katolikus neveléséről. Jelmondatuk ez volt: Vagy így, vagy sehogy! Nem alkudtak meg. Györgydeák Márton, a díjat megköszönve, hangsúlyozta, nem érzi magát áldozatnak.



