A Kármán Tódor-díjjal kitüntetett Vitkóczi Marianna, a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara oktatási irodavezetője, szakmája szerint magyar–történelem–kommunikáció szakos középiskolai tanár. Pályáját egy háromezres diáklétszámú, budapesti építőipari szakközépiskolában kezdte akkor, amikor az építőiparnak még hatalmas volt a felvevőpiaca. Munkatársaival a megyei iparkamarában annak megalakulásától kezdve azon dolgozik, hogy a szakképzés a húsz évvel ezelőtti szintjére fejlődjön a mai oktatási módszerek és a bevált hagyományok ötvözésével. A cél az, hogy a duális képzésben részt vevők számát megháromszorozzák.
– Milyen eredményeik vannak eddig a duális szakképzési rendszer kialakításában, megvalósításában?
– Sorra járjuk a cégeket és az iskolákat, ellenőrizzük a tanműhelyeket, szülőkkel, diákokkal beszélgetünk. Évente átlagosan mintegy ezernyolcszáz tanuló gyakorlati képzésében adunk tanácsot, háromszázötven vállalkozással napi kapcsolatot tartva. A hároméves duális képzést elsősorban a vállalkozások fogadják kedvezően, mert a hagyományosan jó szakmunkásképzés visszatérését látják benne, s a cégek kezdik felismerni a gyakorlati képzésbe való bekapcsolódás fontosságát. Országszerte, de Hevesben is több multinacionális cég tanműhelyt nyitott, képzési programok kidolgozásában vett részt.
– Hogyan valósul meg a gyakorlatban a fiatalok pályaválasztásának segítése és a tehetséggondozás?
– Igyekszünk minden olyan eszközt, programot és lehetőséget megadni a pályaválasztás előtt állóknak, mely segítségükre lehet a szakmaválasztásnál. Hiszen lényeges, hogy a keresletnek megfelelő tudással és végzettséggel rendelkezzenek és kerüljenek a munkaerőpiacra. Kamaránk pályaorientációs tevékenységének célja, hogy fölvállaljuk a tájékoztatást, másrészt megfordítsuk a téves folyamatokat, és azokat is bevonjuk a szakmaválasztók körébe, akik jelenleg információhiány, illetve téves kép alapján nem vállalják föl a szakmatanulást. A vállalatvezetőkkel, vállalkozókkal való személyes találkozás lehetősége a fiatalok, szülők és tanárok közössége számára a tudatos életpálya-tervezés gondolatát indíthatja el.
– Milyen pozitív példákat tudna mondani?
– Az ovisok és az alsó tagozatosok számára pályaválasztási rajzpályázatot hirdetünk, amelynek központi témája a hiányszakmák bemutatása. Megszervezzük számukra az Egy napom apukám/anyukám munkahelyén elnevezésű programot, mert sajnos a gyerekek többségének fogalma sincs arról, mit is csinálnak a szülei. Három témát adtunk meg a rajzokhoz: Mi leszek, ha nagy leszek?, Anyukám/Apukám szakmája, Mesterségek címere. A felhívásra szép számmal jelentkeztek a megye iskoláiból, de kaptunk pályázatot egyéni indulóktól és megyén kívüli intézményből is.
– Mit kínálnak a nagyobbaknak?
– A rajzos kiállítást összekötöttük a Heves megye ifjú kézművese pályázattal. Az iparművészeti, népművészeti, kézműves tárgyak, használati és dísztárgyak, alkotások, tervek készítésére szóló pályázatot a megye végzős szakmunkástanulói részére írjuk ki. A rendezvényre meghívást kaptak és ellátogattak az általános iskolák végzős, pályaválasztás előtt álló diákjai. A pályázattal nyitni szeretnénk a szakmában tanuló diákok felé, hogy egymásnak is bemutatkozhassanak, más mesterségekkel is megismerkedjenek. A kiállítást az ifjú vállalkozások országos bemutatkozása és vására alkalmával, a Junior Expo idején, azzal összekötve szervezzük meg, ahol ötleteket is cserélhetnek a fiatalok.
– Hallani, a diákoknak, pedagógusoknak, de sokszor a szülőknek sincs pontos ismeretük sem a helyi munkaerőhelyzetről és -igényről, sem az egyes szakmák korszerű tartalmáról.
– Ez így igaz. Ezért továbbra is fontosnak tartjuk az együttműködést a pályaorientációval foglalkozó szervezetek, intézmények, felelősök között, mind a programok szervezésében, mind a források elosztásában és összehangolásában. Elsődleges feladatunk a megye összes pályaválasztás előtt álló tanulójának, valamint szüleiknek megszólítása. Ez évente mintegy háromezer tanulót és szüleit jelenti. Az idén első alkalommal a Kutatók éjszakája programsorozathoz kapcsolódóan Kutatók éjszakája – pályára fel! címmel, interaktív elemekkel színesített, komplex pályaválasztási programra invitáltuk a pályaválasztás előtt állókat.
– Miért tartja fontosnak a megfelelő pályaorientációt és a gyakorlati oktatást?
– Magyarországon a munkaerő-kereslet és -kínálat összhangja terén súlyos feszültségek vannak, a két oldal szakmai szerkezete évről évre távolodik egymástól. A szakképzés nem a munkáltatói igényeknek megfelelő kompetenciákkal rendelkezőket bocsát ki. A szakképzési és a felnőttképzési rendszer időben és térben nem képes követni a gazdasági igényeket, folyamatosan csökken a szakképzés vonzereje, költségigényes és egyre kevésbé hatékony, óriási a lemorzsolódás. A vállalkozások képzési hajlandóságát csökkenti, hogy a gyakorlati képzőhelyek nincsenek megelégedve a szakiskolai tanulók munkához való hozzáállásával, kötelességtudatával, és hiányosnak tartják a tanulók elméleti tudását is.
– Mi lehet a megoldás?
– Ha a közismereti érettségi mellé szakmai tárgyból is érettségiznek majd a fiatalok, és folyamatos, évközi gyakorlati képzésben is részt vesznek, várhatóan megnő a szakközépiskolát választók száma. Ha a szakközép-iskolai képzésben is nagyobb óraszámban lesz lehetőség gyakorlat végzésére, és ebben a képzési formában is lehet majd tanulószerződést kötni, az szintén növelhetné a megfelelő tudással rendelkező szakmunkások számát.
– Mégis érezhető a bizonytalanság, még mindig jellemző, hogy a szülők többsége továbbra is olyan pályát választana gyermekének, ahol, úgymond, nem kell a kezét összepiszkolnia.
– Bízom abban, hogy az általunk csaknem tizenöt éve alkalmazott, a képzési szereplők együttműködését ösztönző gyakorlatközpontú, a valós életet bemutató céglátogatások, táborok, szakmabemutató filmek és projektek modellértékűek, mára általánossá váltak. A kamarai pályaorientációs tanácsadói rendszer bevezetésében, az ezt segítő megyei és hazai programok kialakításában, bátran mondhatom, hogy élen jártunk, magam is részt vettem a kidolgozásukban. Másik sikeres területünk a nemzetközi szakmai gyakorlatok megismerése és elterjesztése a szakmai képzésben, ezen belül a gyakorlati oktatók nemzetközi szakmai tapasztalatszerzésének koordinálása.
– Szakmát szerzett a gyerek. Hogyan tovább?
– Szabályozatlan és esetleges az általános, a középiskolás és a felsőoktatásból kikerülő fiatalok pályájának, elhelyezkedésének követése. Egy tervezetten működő tanulói-hallgatói utánkövetés sokféle tekintetben hasznos információval tudná segíteni az oktatási rendszert. Fontos lenne évente részletesen áttekinteni, megjeleníteni a pályán maradás helyzetképét, mert ebből fontos következtetéseket lehetne levonni. Szükséges a pályakövetés jogszabályi rendeletbe foglalása nyilvános informatikai rendszerrel. Ennek elterjesztését segíthetné, ha a képzési pályázatoknál a pályakövetési adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése követelmény lehetne.
