Kulka János transzvesztitát játszik egy zenés vígjátékban, amelyben három elkeseredett nő swingegyüttest alakít: ennyit lehetett tudni a legújabb magyar filmről előzetesen.
Az elmúlt tíz évben a Szuperbojzzal és más harsány közönségprodukciókkal azonban már sikeresen sokkolt a hazai filmgyártás, ezért a vetítés előtt mindenre felkészültünk. Ráadásul az alkotás késett is néhány évtizedet: ennek a könnyűzenei műfajnak itthon ma már messze nincs meg az a kultúrája, mint egykoron, ráadásul az énekesnők inkább a különböző tehetségkutatókon csoportosulnak, és nem az éjszakai szórakozóhelyeken.
A fenntartásokon azonban könnyű túllépni: a filmalap szemmel láthatóan működik, hiszen a Swing profin levezényelt produkciónak tűnik, és bár a különböző helyzetek nagyon adnák a lehetőséget egy-egy vaskosabb, altesti humorbomba elsütésére, a rendezés kifejezetten mértéktartó és ízléses.
Mint említettük, a történet három különböző korú nőről szól (Csákányi Eszter, Ónodi Eszter, Törőcsik Franciska), akik ugyanazon az éjszakán kapnak egy kiadós sallert az élettől. Nincs hová hazamenniük. Egy bárban megismerkednek egy idős hölggyel (Törőcsik Mari), aki azonban befogadja őket, és azt tanácsolja, alakítsanak swingegyüttest. Az ötletet tett követi, és egy meleg bártulajdonos (Kulka János) segítségével pedig hamar be is mutatkozhatnak a színpadon. Egy fiatal menedzser (Mészáros Béla) már első este felfigyel rájuk. Innentől pedig nincs megállás: irány a turné, ha nem is a világ, de a Balaton a körül.
Számtalan filmet láthattunk már, amely különböző zenekarok pályáját mutatja be a kezdeti próbáktól az első koncerteken át a világhírnévig és/vagy rosszabb esetben a bukásig, a Swing pedig mindezeknek tökéletes, kis magyar valóságra átírt változata lehetne, amelyben az együttesnek stadionok helyett a wellness-szállodák halljai és élő televíziós műsorokban való szereplés jelenti a karrier csúcsát.
Mindeközben hamar jelentkeznek az énekesnők közötti civódások is, a színpadon is zajlik a rivalizálás, ki énekel hangosabban és miért a másik áll középen – ráadásul mindegyikük cipeli a saját keresztjét is félresiklott házasság vagy szülőkkel való konfliktus képében. A Swing azonban, jól érezhetően, elsősorban szórakoztatni szeretne, és ezt a feladatot általában teljesíti is. A zenés betétek jól komponáltak és élvezetesek.
Az azonban felmerül, hogy mi zajlik a filmalapnál forgatókönyv-fejlesztés címszó alatt. Hiszen ha a vászonra már egy alaposan átdolgozott változat került, akkor jó kérdés, hogy az eredeti verzió hogyan ment át a rostán. Fazekas Csaba rendezőnek ugyanis sajnos nem sikerült végig biztos kézzel levezényelnie saját irományát. Jó néhány végtelenül modoros jelenetet és betétet nem szűrtek ki – pedig ezek könnyen kihagyhatók lettek volna –, és a főszereplők korábban felsorolt apróbb-nagyobb magánéleti és egymás közötti drámái folyamatosan és indokolatlanul megakasztják a film lendületét. A történethez semmit nem tesznek hozzá, nem mélyítik a karaktereket, csak rétestésztaként nyújtják a játékidőt, így a közel két óra végére elpilledve távozunk a teremből.
Még szerencse, hogy a színésznők szimpatikus, elbűvölő és remek játéka miatt könnyű megszeretni a szereplőket: ők azok, akik életben tartják a filmet, Kulka János pedig ritka emlékezetes a mellékszerepében. Mások mellett nekik köszönhető, hogy a Swing a hibái ellenére is messze túlmutat azon, amit a plakátja vagy az alaptörténete sugall.
Swing
Színes, magyar romantikus vígjáték, 117 perc, 2014
Rendező: Fazekas Csaba
Szereplők: Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska, Törőcsik Mari, Kulka János
7
