Van néhány műfaj, amelyben a hazai mozgóképnek kevés kivételtől eltekintve nem igazán sikerült maradandót alkotnia.
Ezek közé tartoznak a nagyszabású, látványos háborús és történelmi filmek. Mindez persze cseppet sem meglepő, hiszen ezen a területen nem elég a jól megírt forgatókönyv és a remek színészek, rengeteg pénz is kell hozzá – például a díszletekre, jelmezekre –, ezért az alacsony költségvetés sehol máshol nem hat zavaróbban.
Amikor jött a hír, hogy Füle Zoltán – tévés műsorvezető – második világháborús filmet tervez, amely nem csupán a drámára, de az izgalmas és szórakoztató akciójelenetekre is koncentrál, az alkotás gyorsan felkerült a legjobban várt magyar produkciók közé. Ráadásul, mint kiderült, a rendező és forgatókönyvíró nem is a filmalap rendszerén keresztül hozta tető alá a művet, hanem saját zsebből dolgozott, teljesen szabad kezet élvezve. Az előzetes képsorok alapján pedig aligha lehetett volna megmondani, hogy hazai és nem egy amerikai vagy nyugat-európai darabról van szó – nos, a végeredményen sajnos már annál inkább látszik.
A történet főszereplője Lombos Mihály, egy fiatal katona, aki éppen hazatérne a keleti frontról, egy adminisztrációs hiba miatt azonban mégsem szállhat fel a vonatra. Nem sokkal később megismerkedik egy különös öregemberrel, aki minden erejével igyekszik megingatni benne hazafias érzéseit, és azt is belétáplálja, hogy nem véletlenül ragadt ott, sokkal valószínűbb, hogy szeretett felesége keze van a dologban, aki talán új szeretőt találva már nem akarja újra otthon látni a fiút. Ha azonban mindez még nem lenne elég, a hadifogságban a katonát beosztják a taposók közé, akiknek az a feladatuk, hogy a haderő előtt menetelve felderítsék és hatástalanítsák az aknákat – természetes úgy, hogy rájuk lépnek.
Füle Zoltán ügyesen oldotta meg az alacsony költségvetés gondját, egy átlagember szemén keresztül végtelenül karakterközpontúan és a viszonyrendszerek bemutatásával ábrázolja a háború poklát, kerülve a nagy ívű eseményeket. Operatőre, Grátz Márk elsősorban a hangulatteremtésre koncentrál, szürkés, fakós képvilága a régi, megsárgult, kávéval leöntött képeslapokat idézi. A probléma nem is itt van, hanem a magyar filmek egyik legnagyobb gyermekbetegségénél, amelyet csupán az utóbbi években sikerült valamennyire kinőni. De ez a Drága Elzában még erőteljesen tetten érhető: nincsenek film-, csupán színházi színészeink, akik teljesen más közeghez vannak szokva, és ugyanúgy viselkednek a kamera előtt, mintha élőben egy darabot adnának elő, ezáltal pedig játékuk roppant mesterkéltnek tűnik, s ezen a végtelenül modoros szövegkönyv sem segít.
Füle Zoltán a dráma mellett azért – ígéretéhez híven – megpróbálkozik izgalmas csatajelenetek levezénylésével is, ezek azonban igencsak sután sülnek el. Nem nagyjátékfilm, hanem sokkal inkább egy DVD-re vagy televízióba szánt olcsó produkció hatását keltik, a film végi megdöbbentőnek szánt csavar pedig inkább megmosolyogtatónak, mint valóban megdöbbentőnek hat. Kár érte, a Drága Elza! izgalmas és hiánypótló történelmi mű lehetett volna, érződik belőle a tehetség, de a hibái miatt csak érdekes kísérletként vonul be a magyar filmtörténelembe.
Drága Elza!
Színes, magyar filmdráma, 2014
Rendező: Füle Zoltán. Szereplők: Makray Gábor, Ripli Zsuzsanna, Bodor Géza, Varga Tamás.
5
