Teljes a bizonytalanság a kőolaj-exportáló országok szervezetének (OPEC) csütörtöki ülése előtt, ahol az a kérdés, hogy a tagállamok csökkentik-e a kitermelésüket vagy tartják a jelenlegi mennyiséget. A lassabb globális növekedés miatt keresletcsökkenés és az amerikai palaolajbőség miatt drámai módon estek az árak nyár óta. A további áresés megállítása viszont nem mindenkinek célja. A végső szót a legnagyobb kitermelő szaúdiak adják majd.
Az OPEC 12 tagállama, főként arab világbeli és fejlődő országok, a világ olajkészletének 80 százalékát, a kitermelés 45 százalékát tartja ellenőrzése a hetvenes években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80-90 százalékát adták a tagországok, addigra Norvégia, Nagy-Britannia és az USA megkezdte saját kitermelését, s idővel a világpiacon is megjelent termékeivel, ezzel is gyengítve az OPEC ármeghatározó szerepét. Az OPEC-tagállamok jelenleg az olajexport felét teszik ki, befolyásuk az árképzésre elemzők szerint fokozatosan csökken.
„A vevők elégedettek, mint ahogy a termelők is, a fogyasztók örülnek, a piac egyensúlyban, minden rendben van.” Ez az optimista nyilatkozat fél éve hangzott el Ali al-Naimi szaúdi olajminiszter szájából az OPEC júniusi ülése után, amely nem sok izgalmat hozott. Az olajárjegyzések hordónkénti 110 dolláron álltak, az előző két év átlagárához közel, ami a jelek szerint minden félnek megfelelt.
Alig telt el fél év, és radikálisan megváltoztak a viszonyok, az olajtermelők kárára. A líbiai és az orosz–ukrán konfliktus, valamint az iraki helyzet ellenére az OPEC kitermelése magas szinten maradt, miközben az amerikai olajkibocsátás három évtizedescsúcsra futott, nem kis részben az energiapiacot forradalmasító palaolajbőség miatt. A magas kínálattal viszont nem tudott lépést tartani a kereslet. Európában és Japánban a lanyha gazdasági növekedés miatt az olaj- és gázfogyasztás stagnált, de a fejlődő államok gazdaságai is kevesebb energiát igényeltek, mint ahogyan arra korábban számítottak.
Az így kialakuló olajtöbblet 30 százalékos csökkenést okozott az olajpiacon öt hónap leforgása alatt. Az északi-tengeri Brent hordóját jelenleg alig 80 dollár fölött jegyzik a júniusi 110 dollárhoz képest, míg az amerikai WTI nyersolaj ára hasonló szintekről zuhant 76 dollárra. Így minden korábbinál nagyobb a tétje a mostani ülésnek, amelynek kimenetele teljesen bizonytalan, vélik elemzők, akik 50-50 százalékos valószínűséget adtak mind a tartásnak, mind a kvótacsökkentésnek.
Irán, Venezuela és Ecuador a kitermelés csökkentése mellett érvelt, amivel várakozásaik szerint véget vethetnek a zuhanó áraknak, mivel költségvetéseik mindennél jobban függnek az olajbevételektől. Bár nem tagja az OPEC-nek, Oroszország szintén ebbe a kategóriába tartozik. Minden dollárnyi olajáresés a költségvetésnek 700 millió dollár bevételkieséssel jár. Egyes szakértők szerint 115 dolláros árra lenne szükség az ukrán válság kapcsán megemelkedett szociális és katonai kiadások fedezésére, továbbá a nyugati szankciók hatásának ellensúlyozására.
Több mint 30 százalékos részesedésével az OPEC legnagyobb termelőjének számító Szaúd-Arábia nem aggódik túlságosan az árzuhanás miatt. Mivel minden államnál nagyobb készletekkel rendelkezik, és a kitermelési költségei is a legalacsonyabbak közé tartoznak, ezért Rijadot különösebben nem zavarják az alacsony árak, amelyeket szerintük a piac majd úgyis korrigál. Sokak szerint a szaúdiak abban bíznak, hogy alacsony olajárakkal eltűnnek a piacról az amerikai palaolaj-termelők, akik az elmúlt években egyre nagyobb piaci pozíciót vívtak ki. Az új kőolaj-kitermelési technológia megváltoztatta az erőviszonyokat az olajpiacon, csökkentve az arab államok hatalmát és az USA energiaimport-függőségét.
Kiegyenlített erőviszonyok az amerikai palaolajforradalom után
Az Egyesült Államokból kiinduló palagáz- és olajforradalom teljesen átalakította az világ energiapiacát, és segítségével 2014-re Amerika Szaúd-Arábiát és Oroszországot megelőzve a világ legnagyobb kitermelőjévé lépett elő. A nem hagyományos kitermelési mód lényegesen eltér a hagyományostól, de a felhasználás szempontjából nincs különbség. A kitermelés lényege, hogy vízből, homokból és vegyi anyagokból álló keverékkel több ezer méter mélységben repesztik meg a kőzetet, és nyerik ki onnan a gázt és olajat.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdászai azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államok bő egy évtized múlva teljesen függetlenítheti magát a külföldi energiaforrásoktól, tíz év múlva pedig már bőven jut exportra is az amerikai palaolajból. Az IEA szerint ez a fordulat újrarajzolja a globális energiapiacot. Ez az OPEC már eddig is egyre csökkenő befolyásához vezet, mivel Amerika kőolajimportja nagymértékben visszaesik. Jelenleg az amerikai import negyede Kanadából, ötöde a Közel-Keletről, 20-25 százaléka pedig Mexikóból, Venezuelából és Kolumbiából érkezik. A közel-keleti kőolaj felvevőpiaca szinte teljes egészében, 90 százalékban áttevődhet Ázsiára, vélik a szervezet közgazdászai.
Az OPEC főtitkára Abdalla El-Badri szerint a palaolaj-kitermelők 85 dolláros árnál már bajban lehetnek, de ennek ellentmondanak az IEA adatai. Az amerikai palaolaj-kitermelés nagyon kis hányadánál, 4 százalékánál van szükség 80 dollár feletti árakra a megtérüléshez. Ennek oka, hogy az elmúlt években a technológia fejlődésével az egy dollárra jutó olajkitermelés jelentősen csökkent. Amíg a megtérüléshez 2012-ben még 110 dolláros árakra volt szükség, addig ez két év alatt 30 dollárral csökkent – derül ki a Morgan Stanley elemzéséből.
Az oslói Rystad Energy elemzése szerint ha tartósan 50 dolláron maradna az olajár, akkor az 500 ezer hordóval vetné vissza a palaolaj-kitermelést Amerikában, de 50 dolláros árra még a legpesszimistább elemzők sem számítanak.
Bevett szokás, hogy az iparági beruházok pénzügyi műveletekkel védekeznek a számukra kedvezőtlen árváltozásokra, így még akkor is fenn tudják tartani a kitermelést, amikor az már közgazdaságilag nem érné meg nekik.
Nyomás alatt maradhatnak az árak
Az OPEC legnagyobb termelői (millió hordó/per nap
Szaúd-Arábia: 9,58
Irak: 3,32
Irán: 2,76
Venezuela: 2,46
Nigéria: 1,88
Líbia: 0,87
(forrás IEA)
A csütörtöki ülés egyik nagy kérdése, hogy sikerül-e a szaúdiaknak rávenni Irakot, Iránt és Líbiát, hogy ne növeljék kibocsátásukat, ami mindhárom ország esetében messze elmarad a potenciális szinttől. A különféle prognózisok is azzal számolnak, hogy ez a három ország a következő években növeli kitermelését, ami miatt továbbra is nyomás alatt maradhatnak az olajárak.
Az OPEC második legnagyobb kitermelője, Irak három év alatt 6 millió hordóra növelné kitermelését, ami a jelenlegi szint kétszeresét jelenti. Erre minden esélye megvan, hiszen a külföldi befektetők –köztük a Mol – is kezdenek visszatérni az országba, főleg az olajban gazdag Kurdisztán jelent kedvező befektetési célpontot. Bár az Iszlám Állam térhódításáról érkező hírek sok külföldi befektetőt elriasztottak, szakértők szerint az ország északkeleti részében ennek a veszélye minimális.
Líbia, amely Afrika második legnagyobb olajkészletével rendelkezik, napi félmillió hordós kitermelése a harmada a Kadafi elnök bukása előtti 1,55 millió hordónak. Az ország több mint egy évig nem exportált, ám most ismét a termelés növelésére készül, ha csak az iszlám milicisták ebben meg nem akadályozzák Irán napi termelése 2,8 millió hordó, ami 40 százalékos csökkenés a három évvel ezelőtti szinthez képest, amikor a nyugati hatalmak szigorították a perzsa állam elleni szankciókat. Irán még a csökkentett adattal is az OPEC harmadik legnagyobb kitermelője. Az iráni olajexport megduplázódhat, amennyiben a nyugati szankciókat feloldják – mondta az iráni olajminiszter.
Pénzpiaci hatások
Az amerikai olajforradalom alakulása és a olajpiaci árzuhanás már rövid távon is hatással lehet a globális pénzpiacokra – olvasható a Financial Times blogjában.
Az OPEC-tagállamok devizatartalékai 2009 óta 60 százalékkal 1,3 ezermilliárd dollárra nőttek. Az egyik legnagyobb kitermelő Oroszországot is beleszámítva, ez az összeg 2 ezermilliárd dollár. Az olajban gazdag országok különböző állami pénzalapjai főként a kötvénypiacon jelentek meg befektetőként. Amíg az olajárak 90–110 dollár között mozogtak, addig az általuk kezelt vagyon évi 10 százalékos növekedést mutatott. A mostani olajpiaci trendeket nézve nagyon valószínű, hogy ezek az alapok visszafogják befektetéseiket, így a fejlett és a fejlődő kötvénypiacokra kevesebb pénz áramlik, ami felerősítheti az amerikai jegybank likviditáscsökkentő lépéseinek negatív hatásait.
