A történész professzor több fontos eseménysorozattal is magyarázza az 1989-90-es magyarországi rendszerváltozást. M. Kiss Sándor úgy véli, a diktatúra megszűnéséhez az MSZMP-n belüli megosztottságra is szükség volt. Véleménye szerint Antall József bár nagy kvalitású politikus volt, nem biztos abban, hogy a néhai miniszterelnök mindig elment-e a lehetőségek határáig. M. Kiss professzor kiemelte, a rendszerváltozás megteremtette a lehetőséget arra, hogy Magyarország a demokrácia útján induljon el. A történész úgy látja, azért nincsen igazi ellenzék, mert vezetői teljesen lejáratták magukat, nincsen igazi ideológiájuk, jövőképük és határozott programjuk.
Volt-e igazi rendszerváltás 1989-90-ben?
Az 1989-es esztendő egy rendkívül érdekes év volt, aminek súlyos előzményei és következménye is voltak. Nem részletezve az európai és a világpolitikai folyamatokat, az 1980-as évek elejétől kezdve egyre világosabb volt, hogy ami azokban az években már megtörtént, egy klasszikusan totális diktatúrában nem történhetett volna meg. A világban elindult egyfajta változás, amire a hatalom és az ellenzék elkezdett készülni. A vezetés részéről kérdés, hogy korrigálni akarta-e a rendszert, vagy változtatni akart-e rajta. Magyarországon ez a két lehetőség sok esetben összefolyt. A hatalmon belül két szemlélet létezett. Az egyik felfogás szerint tovább kell menni a szocializmus megkezdett útján, aminek az "élharcosa" Kádár János volt. Ő bár néha bevallotta, hogy nehezebben mennek a dolgok, de „elvtársak, az eseményeket mi irányítjuk”. Ugyanakkor volt egy feltörekvő, úgy is mondhatnám, a Kádárénál fiatalabb generáció, amelyik, bár a rendszeren belül, de ettől eltérően gondolkodott. Ők sem szerettek volna kilépni a szocializmusból. Ezt a második csoportot már csak az életkoruk miatt sem nyomták azok a terhek, amik Kádár János kortársait – 1956 leveréséről és Nagy Imre kivégzéséről van szó. Az 1980-as évek már a forradalom átértelmezésének időszaka volt, a '80-as évek elejétől kezdve egyre inkább megfogalmazódtak a "megszokottól" eltérő mondatok '56-tal kapcsolatban.
Történelmi kérdés, hogy létezik-e többpártrendszer az egypártrendszeren belül?
Az MSZMP bár monolit pártnak tűnik, azon belül is több szemlélet létezett. Attól mert valaki MSZMP-s még nem biztos, hogy kommunista is volt. A párton belül létezett egy klasszikusan bolsevik vonulat, mellette léteztek a népiek, a liberális és a radikális polgári, illetve egy klasszikusan szociáldemokrata elveket vallók tábora is. Ők mind együtt voltak az állampártban. Csurka István ezt úgy fogalmazta meg, hogy az üst le van fedve és ott bugyog minden, de törnek ki a „mérges gázok”. Azonban az MSZMP egyes vonulatainak a párton kívüliek csoportjából, a politizáló értelmiségből is volt támogatottsága. Összességében, akik a hatalmon belül voltak, nem gondolkodtak rendszerváltásban, hanem vagy változtatás nélkül vitték volna tovább a rendszert, vagy rendszerkorrekcióban gondolkodtak. Ez azt jelenti, hogy valamiféle más arculatot kellett volna kiépíteni, ami az alapelveket nem tagadta volna meg; a kettősség egészen a párt bukásáig az MSZMP-t végi elkísérte. Ez nem minősítés, hanem tény.
A XXI. század embere joggal demokráciában vagy diktatúrában gondolkodik, ami két fajta uralkodástechnika. Ezekhez hatalomgyakorlási eszközök is tartoznak, amik finomulhatnak és változhatnak, de nem befolyásolja a lényeget, hogy demokráciában vagy diktatúrában gondolkodunk.
Az, hogy egy ellenzéki demokrácia szellemiség milyen gondolatokra épül, az azoknak az egymáshoz való közelítését is meghatározzák, akik már nem rendszer korrekcióban, hanem valamiféle rendszerváltoztatásban gondolkodnak.
